Már az első szavacska
maggá változott, élni akart
és apró gyököcskéivel,
a földbe kapaszkodott.
Ketten ápolták reménnyel,
hittel,... lelkük melegével.
Mikor megjelent az első
két sziklevelecske,
megszületett mosolyuk,
ráragyogva a távoli végtelenre....
Még nem látták a másikat,
de érezték ennyi nem elég,
hívták,... akarták egymást,
megélni egy szép mesét.
Naplementében hajnalra vágytak,
Üveghegy tetején, egymásra találtak.
A kis növény gyorsan nőni,
terebélyesedni kezdett,
lassan tágas bokorrá feslett....
aljában puha, selyem párnák,
lepihentek rajta, és egymás
álmát látták,....... érezték a
szerelmes vágyat, mintegy
kupola borultak föléjük az ágak.
Azután mi történt, csak
ketten tudnak róla, de
tüskés lett a szavak bokra,
magányossá lett a szerelem,
már nincsenek az Üveghegyen.