:
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.
Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.
Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.
Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.
Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
(60 szó a szövegben) (710 olvasás)
zsuka49: (08-21-2006 @ 04:33 pm)
Szép a versed Ágikám, tetszik nagyon!:)))
Puszi: Zsuzsi
soman: (08-21-2006 @ 07:14 am)
Őszinte, szép vallomás...
prayer: (08-21-2006 @ 08:34 am)
Könyvedhez nem kell tartalomjegyzék, vagy könyvjelző. Bárhol nyitom fel, téged látlak benne!
csizi: (08-22-2006 @ 05:14 pm)
Lelked könyve laponként, érzelemhullámok íratják veled ezt a könyvet. Írj privit, és abban egy mobil számot légy szíves, lelked míves.
aranytk: (08-22-2006 @ 08:35 pm)
Nagyon szép...
Anna1955: (08-22-2006 @ 10:13 pm)
Drága Ágnes! Gyönyörű...nem is tudok mást írni... Ölellek szeretettel Anna
