:
Levelektől szeplős fákon,
mérgesen ringatja magát.
Tegnap még színeket adott,
ma már dúlt-fúlt,úgy haragudott.
Bár érzi, szeretik sokan,
nem figyel, haragvón rohan,
büntetni akar, mert vége,
hatalmáért dühös a télre.
Fák koronáját cibálva,
hajukat csomókba tépve,
szálait szerteszet vetve,
elbújna a végtelenbe.
Hirtelen elsírja magát,
zokogva eső bánatát,
megérti, minden hiába,
hallgatni kell a tél szavára.
Hisz új évszak, új hatalom,
szigora már a nyakadon,
zuzmóruhát ad rá a tél,
felébredsz álmodból, ne félj!
(81 szó a szövegben) (731 olvasás)
Zsuka49: (11-05-2006 @ 05:12 am)
Igen, igen itt a hideg tél. Jönnek a bús, zord napok.
Zsuzsi
Vegh_Miki_Mikusz: (11-06-2006 @ 04:48 am)
Ágnes kedves, nagyon szemléletesen jelenítetted meg versedben ezt a számomra ronda évszakot. Gratulálok hozzá. Valamint fogadd gratulációmat, a pécsi találkozón előadott versekért. Ízlésesen megválogatott anyagot, nagyon szépen megformált előadásban hallhattam, illetve a Rozikát is figyelembevéve, hallhattunk tőled. Minden elismerésünk érte. Mikusz
piroman: (11-06-2006 @ 09:05 am)
Nagyon képies! Jó!