:
agnes: Horizont nem leszek rabod
Kezem nyújtom a végtelenbe
a horizonton suhanok át,
a lét, apró atomjaira hullva,
száguldó homokszemek
repítenek tovább.
Könnyű leszek, mint a lélek,
testem gond nélkül súlytalan.
De a lelkem lesz egyre nehezebb,
mert a bánatnak bizony súlya van.
Légies fátylát egyre húzza,
Kínok kínjával szövi át meg át,
Nem érdekli, bírom-e, ..fáj-e?
Könnyem gyöngyeivel hímezi tovább.
Mikor a terhek bénává tesznek,
Már lépni is képtelen vagyok,
Akkor az ágyba parancsolt lélek,
Testemen uralkodni fog.
Színtelen arccal,
mosolytalan ajakkal,
vágyódó szívvel,
égő szemekkel lesem majd,
az áhított távoli csodát.
De a függönybe zárt horizont
börtönéből inkább megszököm,
üresen hagyom a testem,
lelkemmel hozzád költözöm.
(115 szó a szövegben) (724 olvasás)
lena1: (05-08-2007 @ 02:36 pm)
Gyönyörű vers, Ágnes. Puszi.Lena
mickey48: (05-08-2007 @ 04:47 pm)
Nagyon szép , nekem tetsző gondolatok...
Captnemo: (05-08-2007 @ 05:58 pm)
Nagyon szép e gyöngyökkel hímzett versed! Gratulálok hozzá Kedves Ágnes!:)
prayer: (05-08-2007 @ 10:03 pm)
Micsoda ékszerek ragyognak tollaid hegyén!
Nefelejccss: (05-08-2007 @ 11:30 am)
Szia drága Ágica! Nagyon örülök, hogy végre újra talákoztunk, és újra gyönyörködhetek a tőled megszokott gyönyörű stílusban és tartalmi mondanivalóban. Versed lenyűgözött!
Sok puszi: Nefi
szemilla: (05-08-2007 @ 12:27 pm)
igeeen! (az utolsó két sort el is loptam:))) )
blue: (05-09-2007 @ 07:17 pm)
Nagyon tetszik. pusza: gaby
soman: (05-09-2007 @ 07:31 pm)
Csodásan megírtad, gratula érte!
piroman: (05-09-2007 @ 08:00 am)
Mit is írhatnék... Szép. Grat: piro.
Morci: (05-09-2007 @ 11:00 pm)
Itt is- ott is nagyon tetszik:) (az utolsó két sor legfőképp):))