:
Hullámok lánya
Szikrázó fehéren úszik a vízen
tömbjétől elszakadt sziget.
Lelkében oly sok volt a bánat,
útra kelt hát elhagyni könnyeit,
melegét akarta a széles világnak.
Az óceán elringatta,
féltőn ölelte át,
néha altatót is énekelt,
csak vitte egyre távolabbra,
mint táncoló szél, a néma felleget.
Boldogan simult a habokba,
vágyat érzett,
olvadni akart.
Hullámok lánya kényeztette,
szorosan átölelte,
vagy mint egy tűzről pattant lányka,
összefonódva táncolni akart.
Jégszívéről leolvadt a kéreg,
már nevetett,
mozdulni tudott.
Szerelmét nem foghatta vissza,
Hullámok lányának ölében,
Tarajos hullámnak változott.
(91 szó a szövegben) (700 olvasás)
Lyza1: (08-28-2007 @ 05:55 am)
Nagyon szép a versed, de mintha nem is hullámokról szólna! Puszi: Lyza
csitesz: (08-28-2007 @ 06:29 am)
Ágikám! A szigetek már csak ilyenek. Leválnak, hullámokká változnak. De egyszer révbeérnek. puszi Józsi
lena1: (08-28-2007 @ 06:51 am)
Nagyon szép vers, kedves Ági. Nagyon tetszik.
Puszi.Lena
AngyaliAndi: (08-28-2007 @ 07:03 am)
Ez is csodálatosan sikerült!:)))))))))))) Puszi: Andi
blue: (08-28-2007 @ 07:46 pm)
Ágikám, olyan csodásan írsz. Nagyon szeretem olvasni a verseid. ölellek: gaby
Vigi: (08-28-2007 @ 08:05 am)
Mesés, érzéki gondolatok... Ágikám
agnes: (08-28-2007 @ 10:51 pm)
Köszönöm, hogy olvastátok a versemet. Boldoggá tett a véleményetek.
piroman: (08-28-2007 @ 12:58 pm)
Nahát! Ilyen formában még sosem gondoltam végig! Grat: piro.
Julianna: (08-29-2007 @ 11:55 am)
Nálad mindig kitünő a tartalom, azért szeretem olvasni a verseid.