Lelkem bársonyába csomagoltam az érzést,
mit néked adhatok..
Kibontottad,.....
s én hittem a  találkozásban,
a távoli párhuzamosokban.
Boldog voltam benne,
magadhoz kötött,
A két egyenesből,
már egy haladt tovább
lelkünkben,
álom és valóság összeköltözött
Hirtelen jött,
mint mikor a tavasz túl sok termés ad az ágon,
a tél szépséges hópaplana, terhe lesz a fáknak.
nem örültél a találkozó párhuzamosságnak
Néked adtam,
hittem...akarod..
de bársony takarója, 
talpad alatt szőnyeggé változott.