Azt tartja a fáma,
ha bánatod kisírod könnyebb lesz utána.
Talán,.a súlyt  mi nyomja lelkem,
Engedi, hogy magamról levehessem.
Ezernyi gondom hova temessem?
Ha nincs megoldás, el kell temetni,..engem.
Azt mondod, tévedek? Gondoljak másra?
De, hogy tehetném,
Mikor egyre magasabb az élet ára!
Fizetni kell mindenért,.de ha nincs?!
Ha nincstelen vagy, leginkább azért.
Kit érdekel, mi kavarog benned?
Talán megkérdezik, miért fáj a lelked?
Bár nevetsz, és mosolyod itt hagyod,
Szemedben mégis megtörik a fény,
Mert könnyeiden át, ragyog.
Úgy érzed elmerülsz,..
Lelked alázata megtaposva,
Még kisimítanád, de már
Fényét vesztve, körbezárt az este.
Törölnéd a port,
Mi vakká tette tiszta ablakát,
De csak maszatos marad,
Nem láthatod meg magad. 
Valami húz, egyre távolabbra,
Nyugalmat ígér, békés holnapot.
S ha engedem, szívem megcsókolja,
Megállítja az ütemet,
Ezt a monoton iramot.