Nyári éj sötétje borult reám.
Talán ledér öltözékem volt oka?
Óvni akart a hőségtől,
de egyre melegebb lett a szoba.
Mégis meglepett.
Úgy ölelt magához..
mint mikor eső csorog a fákra,
tenger a folyót magába zárja.
Simogatása szinte égetett,
bőrömön felizzott a csókja,
...mint a tűz,
Parázslott a bókja.
Hevessége akár vágy,
Engem akart,
és mindent kitalált,
Hogy testemet uralja.
Pirkadatra álmos lett,
engedett heve,
de kezembe rejtette arcát,
és csókot lehelt bele.
Már hajnal bontogatta szárnyát,
Mikor a suttogó szellő érkezett,
álmot hozott,
de féltékenységtől hajtva,
hűteni kezdte testemet.