:
Hóesés
A tér közepén üldögéltem egy padon,
rácsodálkozva a mögötte álló fára.
Ruhátlan,
csupasz testének ágaival úgy integetett,
mint aki a tükör előtt,
cicomázott ruhájában billeget.
És esni kezdtek a pelyhek.
Hulló gyémántként ragyogtak.
Testre simuló blúzzá szabódva,
a fát felöltöztették a hóba.
Egyre szebb lett minden ág,
csipkét szőtt rájuk az ég,
nékem is hozva egy ruhát.
Lassan átöleltek hószín csillagok
Egyre sűrűbben estek,
halk neszezéssel körém telepedtek,
hűvös csókkal égették ajkam,
szerelmes Tél könnye csorgott arcomon,
szépsége rajtam égi hatalom.
Mikor felálltam, megráztam a hajam,
Puha göröngyök gurultak rólam tova,
Fátyolos palásttá tapadt kristályok sora.
Szeretlek Tél!
Nem mondható el mennyire, egy szóban…
Ezért tapostam szívet a hóban.
(188 szó a szövegben) (726 olvasás)
lena1: (12-08-2007 @ 04:53 pm)
Így leírva a telet, én is szeretem. Tetszett a versed, kedves Ági. Puszi.Lena
sziromparduc: (12-08-2007 @ 05:53 pm)
Csodaszép!
AngyaliAndi: (12-08-2007 @ 09:47 pm)
Én meg szeretlek Ági! :))))))) Aki a telet szereti, rossz ember nem lehet!:))))))))) Puszi: Andi
naiva: (12-08-2007 @ 09:55 pm)
Én nem szeretem a telet, bár a hósesés, a fehér táj mindig megnyugtat, megihlet. Versedből csak úgy sugárzik a tél szeretete!:)
blue: (12-09-2007 @ 06:54 pm)
Csodaszép.
prayer: (12-09-2007 @ 08:04 am)
Én is a fejem rázom, ha jön a tél. De vele ellentétben a Te verseidet szeretem!
Lyza1: (12-10-2007 @ 06:57 am)
Ágikám!...Gyönyörű a versed...Gratulálok...
prince60: (12-10-2007 @ 08:22 am)
Érződik, hogy nem csak az ablakon keresztűl szereted a telet. Szinte látom, ahogy toporogva tapicskolod a szivet a ropogós hóba.
piroman: (12-10-2007 @ 10:56 am)
De jó!