:
Vecsernyén búcsúzik az ősz,
Zokogva, énekel az eső.
Az érkező tél ránevet,
félve int, vajon még szeret?
Mielőtt messzire indulok,
még egyszer visszanézek.
magammal akarom vinni
mosolyod, ugye megérted?
Sóhajt az ősz, suttog a tél,
lelkemen rabbá lett varázs.
Ősz erdejében csupasz üres ágak,
nincsen más, csak fagyott téli táj
Lassan köd borul fölém,
s én féhérlátó vak leszek
tétova léptekkel indulok,
ha megtalálom a kezet.
(74 szó a szövegben) (739 olvasás)
szkallas: (10-19-2007 @ 03:12 pm)
valaszolneek... mert remegoo emlekezetemben meeg ma is faajdalmas emleekkeent siir lantomon neved.. lassan raaamszakad az esteli csend.. nyugalom aarad szeet faajo lelkemen..
AngyaliAndi: (10-19-2007 @ 07:26 pm)
Nagyon jó volt olvasni!:))))))))))))) Puszi!
blue: (10-19-2007 @ 09:07 pm)
Ágikám meg fogod találni azt a kezet, és nagyon boldog leszel. ölellek: gaby))))
lena1: (10-19-2007 @ 11:05 am)
Megtalálod azt a kezet, drága Ági és boldog leszel. Nagyon szép a versed.Puszi.Lena
agnes: (10-19-2007 @ 11:51 am)
Lena nagyon köszönöm.A próféta szóljon belőled.....:))
kiralylany: (10-20-2007 @ 02:09 pm)
Mesélsz, mesélsz nekünk. Most a télről és az őszről. Az utolsó verszak tetszett igazán. meg nem tudom mondani miért. Puszi. L
piroman: (10-20-2007 @ 08:27 am)
Kedves vers.
