Még ringat az Ősz,
lelkemben édes varázsa.
Míg vágyam fosztogatja,
csókjával hull a számra.
Talán érzi a lelkemben
gyötrelmem keserű ízét,
a csalódás ostornyi csapását,
mint mikor a villám
viharos felhőkön cikázik át.
Vigasztalna, elűzné bánatom.
Ezer ízű csókja nyakamba ül,
sóhaj kendője  beborítja vállam,
mikor táncra kélt hulló levelekkel,
csak némán álltam, és csodáltam.
Lábam elé szívvé formálta az avart,
úgy ölelt magához,
mint aki engem akar.
Hirtelen átkarolt,
de már csak mosolya enyém,
arany színű kacsintással rám nevet,
szellő ujjával letörli könnyem.
Futva távolodik,
ne láthassam övé is potyog.
Mégis sír, tudom,
egyre hallom ahogy zokog....