Lassan borul az éj a fényre.
Csak gyertyalángok zizzenése,
lobogva égő tánca,
akarnok hévvel jelzi:
Emlékezünk.

A sírokon táncoló árnyak
megsimogatják arcodat.
Mint védő karok ölelnek át,
vagy melléd ülnek a padon,
mert mesélni fogsz….
Tudom.

A csöndesen guruló szavak
suttogásba burkolóznak.
Néha zokogás rázza őket,
szavak forrása fakad ajkadon.
Benne a ringatózó
Fájdalom.

Gyermek mesél a szülőnek.
Anya ringatja korán született,
most mégis karjában érzett
sosem feledett gyermekét..
Sírva dúdol vele altatót a
Szél.

A gyertyák csonkig égnek,
izzón ellenállnak a szélnek.
Az elnémult temetőben
egyedül állnak, utolsó
lobbanással fejet hajtanak a
Halálnak