:
Ma már csak sárgulnak
irigység dúl bennem
minden lyuk egy fészek
fogorvossal temettem.
Ilyenkor eszembe jut
ifjúkorom gyöngye
apró kavicsokként
villogtam nevetve.
Úgy tudtam harapni,
kiserkent a véred,
Emlékeim álma, a
boldog tejfog élet.
Már csak mankóval
harapok és rágok,
Állványozott szájban
ragasztóba állok.
(51 szó a szövegben) (721 olvasás)
blue: (02-13-2008 @ 01:19 pm)
Vers és kép, tökély. pussz:g))))))))))
Eroica: (02-13-2008 @ 08:02 pm)
Jé, ezt meg most vettem észre, Ágikám! Tudod mit? El kezdett fájni a protézisem. Gratulálok!
csitesz: (02-13-2008 @ 08:18 pm)
Drága Ágnes asszony!Szuper! puszi Józsi
Lyza1: (02-13-2008 @ 09:48 am)
:D:D:D...Nagyon jó!...Szellemes!...Puszillak!...:D:D:D...Lyza
erda: (02-13-2008 @ 10:29 pm)
Re-verseny! Ez a megfogalmazás is nagyon tetszik! : )))) Éva
szemilla: (02-13-2008 @ 10:40 am)
én nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez inkább dráma.
AngyaliAndi: (02-13-2008 @ 11:14 am)
Teljesen kész vagyok!:)))))))))))))))))) Puszillak!
zsuka49: (02-13-2008 @ 12:59 pm)
Hát ez csúcs, hogy Ti miket alkottok itt a re-nevében!!::))):DD:DD
Nagyon klasszak vagytok: Zsuzsi
Julianna: (02-14-2008 @ 09:46 am)
Elolvastam, tükörbe néztem és nevettem mindenen, amit irtál, amit szemléltem.
