:
Hideg némasága rám talált.
Nem maradok veled,
elmegyek.
Kérdeztem, miért teszed?
De nem jött felelet.
Csak annyit mondott,
így akarom.
Ez az én döntésem,
nem a tied.
Ha akarod, ha nem,
ennyi marad neked.
A csönd sötéten hallgatott,
tapogatózva jártam.
Egyedül maradtam,
szenvedtem, fáztam.
Eltévedtem lelkem
útvesztő labirintusában.
Nem ezt akartam,
de elfogadom.
Már halkan dúdol a csönd,
mikor hallgatom.
(39 szó a szövegben) (752 olvasás)
szellzsofi: (02-26-2008 @ 03:47 pm)
Mint a régi fotók. Eredetileg fekete-fehér, aztán lassa megsárgul. Örülök, ha szín keveredik a feketeség mellé. Rideg, egyértelmű, de a vége feloldja. Szép. Nekem nagyon tetszett. Zsófi
Julianna: (02-26-2008 @ 04:51 pm)
Szeretem Ágika az irásaidat, mert az élet nagyigazságai rejtőznek bennük, és komoly viharos érzelmek. Úgye nem könnyü ez a megbékélés?
a_leb: (02-26-2008 @ 05:06 pm)
Szép bolyongás "elengedett kézzel", tetszett, a személyek száma egy helyen kicsit megkavart, de nem értelménél maradtam. Tetszett.
aLéb
AngyaliAndi: (02-26-2008 @ 09:46 pm)
Jaj Ágikám, borzasztó, mikor nélkülünk dől el a sorsunk. Puszillak!
erda: (02-27-2008 @ 02:57 pm)
Az elfogadáshoz nagy-nagy erő kell... Tetszik a versed! :) Éva
Captnemo: (02-27-2008 @ 10:30 am)
Persze, hogy Benned van a felelet. Magamról tudom viszont, hogy van, amikor meg se hallom. És nem csak, mert nem akarom!:)
piroman: (02-27-2008 @ 12:49 pm)
Hideg. Nagyon hideg...
Anna1955: (02-28-2008 @ 08:38 am)
Ágikám, ez a vers nagyon szomorú lett...Puszika...:))))
