Eljátszottam / Standó – nak /

Tudom nehéz teher
és dühítő az emlék.
De légy megértő,
nem ez volt a szándék,
biztos vagyok benne.
Szegény fazon,
/gondolom/
azóta kezét, lábát megette,
és éjt nappallá téve eseng,
akár macskának az egér.
Nem felejtkezett el rólad,
szinte látom,
haját tépi szegény,
és inkább lenne a másvilágon,
csak meg nem történné,
felejthetővé lenne,
a vétek mi el lett követve.
Tudod rólad ábrándozott,
vagy édesen álmodott,
de az idő leste titokban,
és cserben hagyta a gyalázatos.
Nem ő a hibás,
feltételezni is vétek,
remélem mérged
már megette az enyészet.

Ui: Ha megtudom ki tette,
küldök Szalicilt neki,
kérve szórja fejére,
talán eláll addig szegényke
míg bocsánatos lesz a vétke