Emléked

Ahogy ültem a padon és
és rá gondoltam éppen,
hirtelen mellém ült
és a mosolya olyan volt,
mint régen,..
csak meglepetten néztem.
Apa! Te élsz?
Gyere menjünk haza!
Anya örülni fog neked!
Add hát a kezed!
Kinyújtotta felém, de
érintése
halk szavú sóhajjá,
ölelése,
puha szellővé változott,
még hallottam suttogó szavát,
- szeretlek titeket……
Arcán végig gördült a könnye
Hirtelen felriadtam,
egy csöpp símult tenyerembe
csendben,  
esni kezdett az eső,
a feltámadó szélben.