Lelkem fölött egyre érik a sikoly,
Hogy mondjam el mit érzek,..
mikor a szavak,
úgy simulnak hozzám mint a láng,
de feketében táncolnak..
mint éjjel az olajfa ág.

Tudom, lesz majd számtalan pillanat
mikor könnyezni szeretnétek,
de jusson eszetekbe,
egy pillanat az élet,
mire észreveszem,
elveszíthetem  e földi létet.

Nem akarom a könnyeket,
nem akarom, hogy fájjon,
ezért úgy szeressetek,
az emlékektől ne  könnyet,
csak egy mosolyt ejtsetek


A fák leveleit babusgató szél,
ha elhagyja őket,
nem gondolnak vele,
de mikor visszatér, mint az emlék,
örömmel táncolnak, ha zeng éneke.

Temetőkert novemberi kalapjában
számtalan gyertya lángja,
ti csak otthon gyújtsatok nekem,
tudni fogjátok, hogy köztetek leszek,
a csorgó viaszba beledermedek.

Legyek  karácsonykor csak egy dísz a fán,
s ha megcsillan rajtam a gyertya lángja,
egy pillanatra gondoljatok reám.