:
Lelketlen lett, és pihenni vágyott. Lefeküdni,
összeomlani egy halomba, átengedve magát
az enyészetnek.
Nagyon magányosan élt. Nem voltak látogatói,
nem nyitott rá ajtót senki. Csendesen várta, mi
fog történni vele. Teste, egyre nehezebben viselte,
az idő változását. A napfény meg gyötörte.
Kicserepesedett ajkán jajszó nyikorgott mikor
kinyitotta.
Az esőnek egy ideig ellenállt, de a végén mindig
legyőzte, eláztatta, végig csorogva rajta, tetőtől
talpig.
Gyomra, egyre üresebb lett, már nem volt benne
semmi, és csak egyre kongott falai között valami
sötét üresség. Az orra lassan bedugult. A friss,
tiszta, üdítő levegő helyett, valami koszos, nehezet
lélegzett.
Tüdejében lerakódott az évek alatt felgyűlt por és
korom. Ez nem engedte, hogy az éltető oxigén
áthaladjon a testét összekötő tereken.
Szeme egyre homályosabb lett, míg a végén
megvakult. Már csak létezett, de nem érezte a
külvilágot. Lelketlen lett, és pihenni vágyott.
Lefeküdni, összeomlani egy halomba, átengedve
magát az enyészetnek.
Mikor először zuhant rá a hatalmas markoló a
tetőre, kívánsága beteljesült.
(155 szó a szövegben) (715 olvasás)
Julianna: (11-17-2008 @ 07:49 pm)
Úgy élt nálad, mint egy élőlény. :))) Érdekes volt olvasni! :))))
norbert: (11-17-2008 @ 08:52 pm)
Nagyon tetszett!
csitesz: (11-17-2008 @ 11:05 pm)
Hát, igen. Előbb-utóbb mindannyian. Van, aki markoló által, esetleg villamos, betegség. Én maradok ágyban, párnák közt egy csinos ápolónővel.... Ágikám, nagyon képszerű volt a versed. puszi Józsi
Anna1955: (11-18-2008 @ 07:32 pm)
Már védjegyeddé válik az, hogy a versed végén, ütős a csattanó...:))) Nagyon tetszett. Remélem jól vagy Ágikám...:))))
alamina: (11-18-2008 @ 07:51 am)
Nagyon tetszett. Ildi
wanderer75: (11-18-2008 @ 10:46 am)
Szomorú. De tetszik, hogy megszemélyesítetted a házat:)
zsuka49: (11-19-2008 @ 04:31 am)
Szomorú, bús - de mégis szép a versed Ágikám!
Puszizsuzsi
Samway: (11-21-2008 @ 09:52 pm)
mint egy élőt úgy kezelted, de átvitt értelemben nagyon ott van...