norbert: (09-24-2008 @ 01:02 pm)
Ehh...te Kapitány...
Ez itten egy "kis" fájdalom-gyöngy maga...
Nem szedném szét (nem is bírnám) olvasni/érezni/fájni kell. Megéri!
Norbi
AngyaliAndi: (09-24-2008 @ 01:05 pm)
OLvastalak. Most csak... Puszillak! D.D.
Lyza1: (09-24-2008 @ 01:13 pm)
Zokognak a sorok...Ejnye!...A szerelem , szeretet mindenen átsegít!...Fel a fejjel!...Csak mindig előre nézz!...Szebb jövőt!...Optimista legyél!...Lyza
lena1: (09-24-2008 @ 01:13 pm)
Szétszakadt szíved, most belülről vérzik, mérhetetlen fájdalmad síró egek nézik,
még nem halványult a legkönnyezőbb felhő,
tárd ki a karod és öleld át, ha érzed melegét, nem lesz álmaid, többé útveszejtő. Nekem is fáj. Szeretettel.Lena
wanderer75: (09-24-2008 @ 01:30 pm)
Nagy vers! Különleges képekkel! Mélyen megérintett! Gratulálok!
pumibu: (09-24-2008 @ 01:40 pm)
Nagyon szomorú, nagyon szép...Csak remélem, hogy nem ez az uralkodó életérzésed.Még ha ilyen csodálatos vers születik is belőle.
102: (09-24-2008 @ 02:21 pm)
pici puhaságvágy, betontömbnyi súly. szépen fáj. csak így! szám
Netelka: (09-24-2008 @ 04:05 pm)
Beszédesen szép vers, Kapitány - élnek a képeid.
a_leb: (09-24-2008 @ 04:23 pm)
Látni, érezni mindent, amit elmondtál itt Kapitány. Pillanatkép, de múltat, félt jövőt egyaránt kivetít. Nagy érzés, jó volt olvasni.
aLéb
Thalassa: (09-24-2008 @ 05:53 pm)
Még mindig szótlanul ülök... és csak jár az agyam a soraidon! Puszi: Niki
naiva: (09-24-2008 @ 06:25 pm)
Gyönyörű, mélyről jövő vers, még a szokásosnál is jobb... "messzi már mind a két part, s túl gyors
a víznek árja. Ki úszni nem tud, vége." Kapitányom tudsz úszni, ússzál, válaszd ki a közelebbi partot, amit a szíved diktál, ne add fel!!!:(
mango: (09-24-2008 @ 06:34 pm)
Hhhhjajjj, Kapitány...Nem egyszerű az élet, ha a sötét lepel mindent beborít...Szokásos színvonal, talán keserűbb, fájóbb mint lenni szokott...
Eroica: (09-24-2008 @ 07:54 pm)
Múlt, jelen és a keserű jövő? Elkeseredetté tesz a versed, Kapitány, de ez a valóság-sajnos.
Anna1955: (09-24-2008 @ 09:24 pm)
Nem régen történt, mit elmesélek most. Nem tudok úszni, rettegek a víztől. Aztán történt, hogy ott volt a mélyvíz...De egy kéz megtartott és nem számított az írdatlan mélység. Csak a szemébe néztem, és elengedtem mindent, Vele már nem féltem, egy pillanatig sem. Mindenek felett bíztam benne, mert tudtam, hogy nem engedné, hogy bajom essen. Ha tudod mit jelent rettegni a víztől, azt is tudod miért meséltem el ezt...
csaszti: (09-24-2008 @ 10:28 pm)
"Jövőtlen jövőbe bámulnak a vakablakok. " Szerintem ez úgy messzire kiált. Szép vers!
mickey48: (09-24-2008 @ 12:56 pm)
Én azt úgy képzelem el - rajzolok egy szívet a homokba - és elviszi a tenger magával - és én néki adom - valahogy könnyebb, természetesebb... Versed nagyon szép - sajnálom, hogy túl szép is ...
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:49 am)
mickey48: Hogy kényszer-adás-vétel lenne? Igazából valóban. Köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:50 am)
norbert: Örülök, hogy itt is "látlak". Köszönöm szavaid!
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:51 am)
AngyaliAndi: Köszönöm. Most is.
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:51 am)
Lyza1: Én az vagyok! Csak nem tudom, mit jelent. Köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:52 am)
lena1: Időnként elfárad az ember. És a gép is talán. Köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:53 am)
wanderer75: Köszönöm, hogy olvastad, és hogy így gondolod!
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:54 am)
pumibu: Látod, ilyen egyszerű kérdés, és a felelet mégis ezer ágú lenne. Köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 07:55 am)
102: A vágy stimmt, csak nem pici, de óriás! Köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:17 am)
Netelka: Örülök, hogy ismét itt van a neved és köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:18 am)
a_leb: Szó szerint, ahogy írod, épp úgy! Köszönöm.
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:37 am)
Thalassa: Viszont az a lényeg, hogy mindezek után fel tudsz állni, és lépni tovább! Köszönöm.
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:38 am)
naiva: Mondogatom én is magamnak, hogy tudok úszni, tudok úszni. Már volt, hogy el is hittem. Köszönöm!
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:39 am)
mango: Biza, nem egy habostorta! Köszönöm Anikó.
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:39 am)
Eroica: Ne keseregj ezen, Neked is ott a gerenda, tudom. Köszönöm.
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:47 am)
39 méter... helyenként. De ismerem, hogy mennyire mondegy, hogy öt centi hiányzik, hogy leérjen a lábad, vagy sok méter. Egyébként hogy mennyire jó ez a példa! Ugyanis Te abban bíztál, aki a szemedbe nézett, aki a szemedbe nézett, ő meg abban, hogy bármi is történjen, rajtad ott a mentőöv. És összekapaszkodva úgyis kilábaltok. És úgy volt. Köszönöm, hogy jöttél Annám.
Captnemo: (09-25-2008 @ 08:48 am)
csaszti: Szeretem, ha továbbfokozzák a lehetetlen képeimet. És bár akaratlan, de a kiáltó vakablakkal ezt tetted. Köszönöm!
tokio170: (09-25-2008 @ 12:37 pm)
Kapitány jól megfogott, tapinthatóan melankolikus hangulatú az éjszakai város versedben. Töprengéseid nyomasztó súlya is érezhető. Az irány? Hát az csak fakultatív lehet. Mindenesetre látom, a komor éj után mégiscsak hajnal-jövőben gondolkodol... Harmatosat, kedves barátom! Gratula a vershez, rendkívüli élményt nyújt, teljesen átéltem minden mozzanatát. Pacsi! :))
alamina: (09-26-2008 @ 12:05 pm)
Gyönyörű vers.Szépségesen szomorú. Nem könnyen emészthető- nekem legalábbis. Többször elovastam, hogy igazán mélyen is megérintsen. Megérte. Ildi
piroman: (09-26-2008 @ 12:05 pm)
Sötét, hideg, fájdalmas. Átjött az érzés, Kapitány! Grat.: piro
Captnemo: (10-06-2008 @ 09:29 am)
tokio170: Kissé elkalandoztam a Nagyvízen, úgyhogy megkésve bár, de ... Szóval maradnék annál, hogy köszönöm, hogy olvastál, és örömmel olvastam szavaidat!:)
Captnemo: (10-06-2008 @ 09:31 am)
alamina: Ha tényleg megérte, akkor én sem mondhatom másként: megérte. Mármint írni!:) Köszönöm.
Captnemo: (10-06-2008 @ 09:32 am)
piroman: Ehh, Barátom! Nem is értem, hogy néha miért és mitől tud úgy eltűnni... De megkerül! (tán). Köszönöm!
