Captnemo: (06-25-2008 @ 01:09 pm)

csitesz: Igazságod vagyon! De tudod mit? Néha úgy igazándiból nem is bánnám már. Köszönöm, hogy olvastál!:)

Captnemo: (06-25-2008 @ 01:10 pm)

lena1: Úgy hiszem, kinek része volt efféle élményben, soha nem felejti. Valahogy sajnálom is a mai gyerekeket, akiknek annyi lesz az összes emléke majd, hogy "ott ültem a Tv, meg a számítógép előtt". Köszönöm, hogy olvastad!:)

Captnemo: (06-25-2008 @ 01:12 pm)

Való igaz Annám! Egyetlen felvillanó képből született e vers. A formája? Tudom, igazad van annál a sornál, hogy biccen, de jobb nem jutott eszembe. (minden ötletre nyitott vagyok!:)) Köszönöm szavaid, melyek nagyon jól esnek most is, és hogy jöttél!:)

mickey48: (06-25-2008 @ 05:32 pm)

Emlékszel közös ügyünkre a görögdinnyével? Hát - szalonnázni is így szoktam - szép hagyaték Apáinktól, Nagyapáinktól...

AngyaliAndi: (06-25-2008 @ 06:06 pm)

Talán a te boldogságod álmodta. Míg emlékeidben él, addig él. Gyönyörű. Puszillak! D.D.

Eroica: (06-25-2008 @ 09:12 pm)

Különösen rövid elbeszélő költemény ez, Kapitány, hasonló érzésekkel vagyok tele.

norbert: (06-25-2008 @ 11:26 am)

Egy tőled ritkábban használt forma, amiben ponosan annyira tettenérhető vagy, mint a már védjegyeddé váltban... Érezni a szelet, látni a kukorica ringását... ÉREZTETŐ, miként a többi. Remek lett. Norbi

Captnemo: (06-25-2008 @ 11:51 am)

norbert: Megköszönöm, hogy itt jártál, külön pedig a gyorsaságot!:)) A forma... Igazság szerint ezzel is az "Öregem" előtt tisztelgek. Amikor még olvasott, ebben a stílusban írtam. Illetve majdnem.(Húsz év nagy idő):)

csitesz: (06-25-2008 @ 12:05 pm)

Jó írás Kapitány. Abba azomban bele kell nyugodnunk, hogy mindannyian egyszer ott szalonnázunk apánkkal együtt. üdv. Józsi

lena1: (06-25-2008 @ 12:06 pm)

Tudod, Laci könnyeket csaltál a szemembe verseddel. Gyermekkorom nagyrészét a kukoricásban töltöttem. Nagyapám szalonnája a világ legcsodálatosabb étele volt. Ma is visszasírom azokat az éveket, azokat a kezeket, amik számtalanszor simogatták a fejemet. Köszönöm, hogy ezt visszaidézted. Ölel.Lena

Anna1955: (06-25-2008 @ 12:12 pm)

Drága Kapitányom, versed egy egészen más oldalról mutatja be költészeted...Fantasztikus emlékezés, egy pillanat örök megörzése, mely mostmár feledhetetlenné is vált. A szeretett szülő elvesztésének nagyon mély fájdalma süt át a sorokból, éppen az egyszerűséggel kiemelve a pillanat soha nem múló jelentőségét... Szeretem ezt a versd is...:))))))

Lyza1: (06-26-2008 @ 06:41 am)

Nagyon szép, nosztalgikus vers!...Veled álmodtam ami elmúlt!...Néha jó visszatekinteni a múltba, ami Neked sikerült és át tudtad adni...Gratulálok!...Puszi: Lyza

zsuka49: (06-26-2008 @ 07:24 am)

Szép, érzelmekkel teli a versed Kapitányom! Nagyon sokszor írsz apukádról, erősen kötődtél hozzá úgy érzem - a hiánya utáni fájdalom teljesen kiérződik soraidból.:( Zsuzsi

a_leb: (06-26-2008 @ 09:11 am)

Főhajtás, Kiváló képek, magával ragadó hangulat, láttam, hallottam, éreztem. Gyönyörű. aLéb

Captnemo: (06-26-2008 @ 09:27 am)

mickey48: Hogyan is lehetne a "kanalas dinnye" esetét elfeledni? (Miként a bádogkrisztusosat sem.) Köszönöm megtisztelő véleményed, s ittjártadat!:)

Captnemo: (06-26-2008 @ 09:29 am)

AngyaliAndi: Istenem, ha tudnád, hogy amit most írtál, mennyire, de mennyire így érzem. És mert nem csak álmodta, ezért szól bennem sokszor a kétség.... De ez már hosszú:) Köszönöm!:)

Captnemo: (06-26-2008 @ 09:31 am)

Eroica: Igen. Tényleg csak egy pillanat kivetített képe, mi eszembe jutott akkor ott, a szélben!:) Köszönöm!

Captnemo: (06-26-2008 @ 09:33 am)

Lyza1: Így van Lyza, jó visszatekinteni, és sokszor hasznos is. Csak a múlban élni nem jó. Vagy hogy is mondjam? Leragadni a múltnál. Azt hiszem, ez a helyes kifejezés. Köszönöm, és örülök, hogy tetszett!:)

Captnemo: (06-26-2008 @ 09:36 am)

zsuka49: Igazad van, tényleg kötődöm nagyon. Szinte mindenben a példaképem. A jóért, hogy én is úgy tegyem a dolgom, a rosszért (mert mi tagadás...), azért, hogy azokat kikerüljem. Szeretném hinni, hogy lát, és hogy büszke rám. Köszönöm értő olvasásod!:)

Captnemo: (06-26-2008 @ 09:38 am)

a_leb: Mivel Te is alkotó ember vagy, tudod jól, milyen jó érzés, ha amit csinálsz, adni tudsz vele tényleg. Nos, ezt az örömöt éreztem Hszed olvasva. Köszönöm!:)

kiralylany: (06-26-2008 @ 10:30 am)

Megleptél: forma. Elringattál: nekem is megvan ez a kép, csak nagypapás változatban, és uborkafölddel. Utollsó versszak első sor véletlenül nem: ugyanúgy? Nem egybe írják? Szerettem utazni az időben veled. Most már, emléked emlékem.

Captnemo: (06-26-2008 @ 12:00 pm)

kiralylany: Örülök, ha szép emléket ébresztettem Benned. Néha sajnálom, hogy ezek a dolgok végleg feledésbe merülnek. De miért pont ezek lennének kivételek? Köszönöm, hogy olvastad, "ugynúgy"-ot javítom, köszönöm. (a Word ragaszkodott hozzá, nem én:)))

mango: (06-27-2008 @ 11:43 am)

Ez nagyszerű vers, Laci! Ha lehet, ez még jobban tetszik, mint a ~tömbverseid~! Remek sorok! (Isten éltessen névnapodon!!!) :))

Captnemo: (06-28-2008 @ 09:07 am)

mango: Köszönöm Anikó! Igen, néha ki kell rándulni, mielőtt begyepesedik az ember:))) Mégegyszer köszi!:)

piroman: (06-30-2008 @ 08:35 am)

Megleptél, Kapitány! No nem a tartalommal, az most is szívfájdítóan emberi, hanem a klasszikus formával. Mindamellett úgy sejtem, hogy apádra történő emlékezésed "követelte meg" ezt a megoldást. Remek!

Captnemo: (06-30-2008 @ 12:15 pm)

piroman: Való igaz, ritkán írok kötött formában. (És az se biztos, hogy az!:)) De itt valóban azért választottam e formát, és így valóban "kötött e pillanat":) Köszönöm, hogy olvastad, és szavaidat!:)