Cím: Kék, vörös. narancssárga és rózsaszín
Szerző: Captnemo - Káli László
(06-24-2008 @ 12:57 pm)
:
Akár egykor. Éppen úgy ülünk a padon. Habár
nem ugyan ott, és nem ugyan azon, meg persze
- mi tagadás -, mi sem vagyunk már ugyan azok,
akik akkor ültek más időben egy másik padon.
Csak a szemed ragyogása! Az volt ugyan olyan,
és szád vonala, meg a hangod. Mit sem változott.
Csak a szerelem. Mely akkor még csak éledezett,
- talán nem is hitte, hogy létezhet -, csak álmodott
a képzelet. De a láng akkor fellobbant. Az apró
tűz-csillagok lángba borították az egész Világot!
(Az én világom, a Te világod, és a mi világunk)
De akkor még talán csak a képzeletünk játszott
velünk. Vagy az se. Csak ültünk, egymás szemében
keresve a választ, hogy mi húz, mi vonz ennyire
egymáshoz. Ma sem tudnánk megmondani persze,
mi perzselt belül, mi repített bennünket messzibbre
minden elképzelhető határnál. Hogyan jutottunk
a boldogság olyan bugyrába (akár még pokolnak
is mondanám), ahová nem jutott még soha más.
(Hisz’ emberek a Mennyben nemigen kóborolnak)
Istenem! Micsoda útjaink voltak, míg visszatértünk
jól ismert Szigetünk jól ismert, kopottas padjaihoz,
hogy megpihenjünk, mielőtt más, még hosszabb,
virágokkal szegélyezett utakat tegyek lábaidhoz.
Micsoda reggelek jöttek azokra a micsoda éjekre!
És milyen csoda volt minden nap Veled, melletted.
Úttalan utak, várak és romok, hegyek s völgyek,
folyókkal, tavakkal mögöttünk. Bennem – Benned.
Emlékszel? Ég s Föld között lebegve a Libegőn?
S a Világ tetején, Te meg én! És mint kék szalag,
lábunknál a Duna, felettünk a Nap nevetett jót,
amikor az a véget nem érő csók a fák közé szaladt!
És hogy megfordultak utánunk az utcákon, tereken,
mi önfeledt sétáltunk, kezed a kezemben. Nevetve
fittyet hánytunk az egész Világra, csókra-csókkal írtuk
a valószínűtlenül kék égre, hogy lám, ilyen a szerelem!
Az ég, akár a szemed, s a láng, mely bennünk lángolt,
az álom, mi az ébredésre jött, s a lenyugvó Nap amely
úgy ölelte fénysugaraival a Földet, miképpen én Téged.
Ilyenek vagyunk. Kék, vörös, narancssárga és rózsaszín.
Most itt ülünk a padon. Megpihenünk, még mielőtt egy
más úton indulunk. Tanúnk a hallgatag, ódon torony,
mely a legelső csókunk is látta, most utunkra bocsát.
Míg megint öleljük egymást. Más időben, más padon.
(352 szó a szövegben) (1451 olvasás) 
zsuka49: (06-24-2008 @ 01:24 pm) És micsoda vers, micsoda emlékek Kapitány!!!!
Na meg micsoda szerelem lehetett ez, ha ilyen szép vers született belőle!!:)))
Zsuzsi
Anna1955: (06-24-2008 @ 01:26 pm) Versedben egyedülállóan ábrázoltad, a megfoghatatlant...Megannyi pillanat-színekből, festettél tökéletes képet, emléket állítva elmúlt idők boldogságának...Versed mintha lezárna egy korszakot, hogy helyet adjon egy újabbnak...Remélem a pillanatok, percek, órák, napok színei továbbra is pont olyan tiszták és fényesek lesznek, mint melyről e gyöngyszemet megírtad...Versed stílusa, már védjegyed, minden szavát élmény olvasni...
Captnemo: (06-24-2008 @ 01:27 pm) zsuka49: Köszönöm!:) És valóban, micsoda volt! És ez volt az első felvonás. (A szerző megsúgta, hogy a másodikban igyekszik rákapcsolni!) Örülök, ha tetszik!:)
Captnemo: (06-24-2008 @ 01:30 pm) Így van Annám. Egy korszak lezárult. Hiszem, hogy azért, hogy átadja helyét egy újabbnak, amely tisztább, fényesebb, fals hangoktól mentes. Olyan, mint a cselló hangja értő kezekben. Köszönöm értő olvasásod, elismerésed, s azt, hogy jöttél!;)
norbert: (06-24-2008 @ 03:57 pm) Döbbenetesen nagy lett...
Ennyi. Minden további szavam csak fölösleg lenne itt.
Norbi
mango: (06-24-2008 @ 04:32 pm) ...mennyire Te vagy ebben a versben, amely valóban a védjegyeddé vált, Laci. Döbbenetesen őszintének olvasom ezeket a gyönyörű, minden sallangtól mentes, révedező sorokat. Mintha nem nagyon tudnál szabadulni attól, amitől éppen búcsúzol... Szép a vers, a belső rímek (is) elképesztően szólnak!
a_leb: (06-24-2008 @ 04:53 pm) Későn jöttem (persze nem :-) ), elmondhatnám minazt, mait előttem már mindneki megtett. Te vagy ez a vers, Kapitány, az utolsó betűig. Élesek, tiszták a képek, a hangulatok, remek a lüktetése, a sodrása a versnek, élmény olvasni.
aLéb
lena1: (06-24-2008 @ 09:14 pm) Az a pad még most is ott áll, csak a könnycsepp sokasodik rajta, de a fűszál újra zöldül, s minden évben friss harmattal ott hajlik alatta.. Nagyon szép a versed, Laci. Puszi.Lena
erda: (06-24-2008 @ 11:42 pm) Minden kedvenc színemet belefoglaltad élet-emlék-képeidbe, kiváló érzékkel, remek formában! Gratulálok! :))) Éva
AngyaliAndi: (06-25-2008 @ 03:32 pm) Talán az elmúlással jön egy új, egy szebb... ezt nekem egyszer egy nagyon okos ember mondta. Annyira szeretném, hogy igaz legyen. Puszillak!. D.D.
mickey48: (06-25-2008 @ 05:59 pm) Tudod e Laci, hogy az a felirat OTT, örökre megmarad? Az ember nem firkál csak úgy az Égre - végtelen idők jegyzettömbjébe...
Lyza1: (06-25-2008 @ 06:00 am) Ilyen a szerelem, színes, mint versed! Akkor is ha elmúlt akkor is ha várunk az új érzésre!...Remek, mint mindig!...Puszi: Lyza
Captnemo: (06-25-2008 @ 06:59 am) norbert: Köszönöm. Örülök, hogy tetszett. Te is azok közé tartozol, akinek sokat számít a véleménye.:)
Captnemo: (06-25-2008 @ 07:02 am) mango: Köszönöm Anikó! Jól esnek elismerő szavaid. Ámde épp az előbb visszaolvastam, és rájöttem, hogy még van a versen javítanivalóm. Az elején okvetlen. Túl sok az ismétlés:)
Captnemo: (06-25-2008 @ 07:05 am) a_leb: Örülök jöttödnek. És nem is csak a dícséret miatt. (Ami nagyon jól esik persze.) Hanem mert örömmel tölti el az embert, ha meglátogatja egy-egy rokon, barát, testvér. Vagy akár ismerős:) Köszönöm!
Captnemo: (06-25-2008 @ 07:07 am) lena1: Így igaz. Nagyon szép hasonlattal mondtad el, s én megköszönöm Neked!:) Köszönöm!
Captnemo: (06-25-2008 @ 07:08 am) erda: Köszönöm megtisztelő jelenléted versemnél! Örülök, hogy egyezik a színvilágunk:)
Captnemo: (06-25-2008 @ 07:10 am) Lyza1: Így van, ahogy mondád!:) És még mennyi szín és árnyalat:) Köszönöm szépen.
Eroica: (06-25-2008 @ 08:13 pm) Kapitánykám! Ugyan úgy láttam az utat , mint a lábait: ))De szééép!
Captnemo: (06-26-2008 @ 09:21 am) AngyaliAndi: Amint mondád, úgy hiszem:) Még ha vannak is dolgok, melyek valóban soha nem múlnak, s vannak dolgok, melyek után nincs semmi. Köszönöm:)
Captnemo: (06-26-2008 @ 09:23 am) mickey48: Ezt nagyon szépen írtad Barátom! Nagyon szépen. És igen, tudom. Így is van!:) Köszönöm hogy olvastad, és szavaidat!:)
Captnemo: (06-26-2008 @ 09:24 am) Eroica: Örömmel látlak viszont! Hiányzottál!:) Köszönöm, hogy idetaláltál!:)
Metallica: (06-29-2008 @ 08:47 am) Nagyszerű verset írtál Kapitány!Magával ragadt,lendületes volt,sorról sorra vártam,hogy mi lesz a következő.Egy nagy szerelem nagyszerű megfogalmazása.Kezdettől a végig.Öröm olvasni a profikat,sokat lehet tanulni tőletek.Üdv:Metallica.
Captnemo: (06-30-2008 @ 06:29 am) Metallica: Örömmel látlak versemnél! Nagyon kedves vagy, de a profik bizony nem itt vannak:)) Viszont ha elnyerte tetszésed, akkor, és az többet jelent, mint profinak lenni!:) Köszönöm!
|
