Cím: Őskáosz, avagy a káosz őse
Szerző: Captnemo - Káli László
(05-09-2008 @ 09:10 am)
:
Holnap lehet, hogy már nem leszek. És meglehet,
hogy már te sem itt leszel. Az is lehet, nem lesz
többé holnap. Csak két sötét árny sétál a múltban,
emlékeik valami irdatlan mély kútnak. És az is
lehet, hogy többé nem lehet olyan sem, hogy: lehet.
Nem érted, ez hogy lehet? Rólunk szól e látlelet!
Meghaltam, úgy élek, s ha nem leszek, Te élhetsz!
Istenem, de szép lesz, Istennőm, de szép vagy!
Szembe jövök magammal az utca túlsó oldalán, de
ház, és járda sincs ott talán! Nem értem, hogy lehet:
elvesztegetni éveket! Nem értem, hogy nem értem,
de senkiért! Rám köszön a holnapom: legyen végre
jó napom, vehetem a kalapom. Elfutnék, de nincs
hová, maradnék, de már nincs tovább, én azt hiszem.
Holnap lehet, hogy már nem leszek, tartós tejet
nem veszek, és az is lehet, hogy mielőtt elindulnék
elveszek. Érted, hogy megveszek Érted!
Nincsen több, csak egy hibám: élve szült a jó anyám.
A sors vele is jól kibánt, láthatja mind, ki lát!
A holnap lehet, hogy sötét árny! De ahhoz, hogy ez
így legyen, fény kell, hogy ébredjen, talán keleten.
Kegyetlen az élet! Én vagyok az élet, s a feltámadás
már más kell, hogy legyen! A kör tényleg végtelen?
Menekülj tőlem, míg nem késő, szívedben a legvégső
döfés az álmom, s hiába bánom. Önhibánkon kívül
ültettünk virágot a délibábon. Jégvirágot. Mégis várok,
hogy szárba szökkenjen a nyár, az utca mindkét
oldalán, hol nincsen járda, nincsen ház, és nincsen
talán utca sem, csak én vagyok az egyetlen,
ki szembe jövök velem, légüres régi tereken.
(236 szó a szövegben) (1319 olvasás) 
Captnemo: (05-09-2008 @ 01:40 pm) norbert: Nem csalódtam Benned! Úgy olvasol a sorok mögött, hogy némelyek az eléjük tett szöveget se tudják így! Köszönöm!:)
Captnemo: (05-09-2008 @ 01:42 pm) a_leb: Vannak itt a Fullon jópáran, akiknek sokat adok a véleményére. Mivel Te is közöttük vagy, megköszönöm, hogy ide írtad!:)
Captnemo: (05-09-2008 @ 01:44 pm) mango: Meglátszik, hogy nagy költő vagy! Milyen remekül alkalmazod a költői túlzást!:)) Köszönöm Anikó!:)
Captnemo: (05-09-2008 @ 01:52 pm) melissa: Jól látod, igen. Állítólag Marcus Aureliustól származik kedvenc mondásom: A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, minthogy visszamosolyog. Nos, ez a vers is ennek szellemében fogant!:) Köszönöm.
Captnemo: (05-09-2008 @ 01:53 pm) Eroica: Köszönöm Erika!:) Igen, úgy hiszem, ez is magánviseli a jegyeket!:)
Captnemo: (05-09-2008 @ 01:54 pm) blue: Most is köszönöm, hogy olvastad!( mint mindig!:))
kiralylany: (05-09-2008 @ 03:51 pm) Sort sorra hajt az emlékezés s a létezés. Egy nő, egy ő. Egy te, egy kérdés: lehet-e? Hány halált kell halni még, míg végül itt a végső vég? És ha itt, akkor: mint mondasz majd neki? Hogy volt szép is? Hogy megérte életbefájni? :-)
lena1: (05-09-2008 @ 05:01 pm) Ma van ma, ma még élsz, s ha holnap mghalsz mire mész azzal, ha feladod az álmod és elkergeted magad mellől a talált boldogságot. Élj úgy, hogy csak a ma számítson, ne nézd a holnapot, ne keresd kit miért hagytak ott, mert a kínzó gondolatok megölnek téged és a holnappal sem tudod meg, a ma mit jelentett néked. Ugye érted:)))?
norbert: (05-09-2008 @ 09:16 am) Hőőjj Laci...
Mint aki menne is, maradna is...
Ez az a vers, amit többször kell olvasnom.
Hangulatomtól függ, benne mit találok.
Bosszúság, elkeseredettség, kapaszkodni vágyás mind egyben.
Remek!
Norbi
a_leb: (05-09-2008 @ 09:28 am) Kapitány, nagyon jó. Annyira te vagy minden sora, annyira az élet szól vissza a szavaidból, hogy teljesen látom, érzem, a forma miatt is, a képeid miatt is, Önmagad miatt is. Nagyon tetszett, jó ilyen kerek, önmagaddal sétáló történetet olvasni.
aLéb
Captnemo: (05-09-2008 @ 09:28 pm) kiralylany: Az életben egy dolog tud nagyon fájni: az élet. És ha volt benne szép is, akkor megnyugvás a végső vég. Hogy megérte fájni érte. Kérdezd meg az anyát a szülés után: mérlegre tenné-e a fájdalmat és gyermekét! És ha megtenné. Merre billenne a mérleg? Hogy akár megint, vagy többé mégsem? Köszönöm!
Captnemo: (05-09-2008 @ 09:38 pm) Értelek Kedves Lena, hogyne értenélek! És igazad is van, tudom! Csakhogy: át tudsz-e menni úgy a függőhídon a tátongó mélység fölött, hogy a hidat felszeded magad mögött? Köszönöm!:)
Anna1955: (05-09-2008 @ 09:53 pm) Mit is írhatnék... Olvasom a versed, és nehéz gondolkodni, csak elmerülni lehet benne és Veled szárnyalni. Mennyi, de mennyi igazság van benne, és mennyi, de mennyi tévedés is ugyanakkor...Talán mert ilyen ha az ember a saját lelkével csatázik, és önmagával vív harcot...A vers magasan az egyik legcsodálatosabb műved, mint ahogy folyamatosan érezhető a költészeted beérése. Ezek nem nagy szavak. Valóban költő vagy...Megtiszteltetés, hogy ismerhetlek, hogy része lehetek a mindennapjaidnak...Ölellek Anna
mango: (05-09-2008 @ 09:55 am) Fenomenális, Laci! Egyetlen nagy szuszra kellette magát a versed - így kellett elolvasnom. Remek!
Captnemo: (05-09-2008 @ 10:00 pm) Köszönöm dícsérő szavaidat. Bizton mondom, senki nem ismer úgy, mint Te. Miképpen azt is, hogy ahogyan a gyümölcs nem érne be Nap fénye nélkül, úgy az én költészetem se érne a Napfényem nélkül. És köszönöm Neked a mindennapokat Annám.
lena1: (05-09-2008 @ 10:24 pm) Igen, kedves Laci, át tudok menni. Nagyon nehéz úgy lépni, hogy ne essek bele a mélybe, de lépésről lépésre fe lehet szedni a hidat és mindezt azzal a tudattal, hogy közelebb kerülök a parthoz;)) Persze ott a kérdés, a két véglet közül, melyik az, ahol az oázis található. Puszi.Lena
melissa: (05-09-2008 @ 11:28 am) Hát Laci ez már megint nagyon ott van. :-) Csodálom, hogy egy ilyen mély, vívódó, kicsit önirónikus versbe, hogy tudtál belecsempészni még egy csöpnyi humort is! Lehet, talán csak én érzem? Kitartás! :-) Üdv. Irén
Eroica: (05-09-2008 @ 11:55 am) Nagyonnémós, nagyonjóóóóóó! Naná, hogy Erika!
blue: (05-09-2008 @ 12:35 pm) Jó, mint mindig...kitekert, kifacsart...tetszik.))))
kiralylany: (05-10-2008 @ 08:19 am) Kapitány: tudom az anya válaszát, bár még tapasztalás előtt vagyok. Az életről... nos, igen. Igazad van. Ez egy ilyen játék. És csak egy a biztos, hogy aminek van eleje, annak van vége is... (Mindig szívesen olvasom eszmefuttatásaidat, legyen az vers, hsz, vagy más.) :-)
szellzsofi: (05-10-2008 @ 10:38 am) Holnap lehet, hogy már nem leszek. És meglehet /
hogy már te sem itt leszel. Az is lehet, nem lesz /
többé holnap. Csak két sötét árny /
emlékei valami irdatlan mély kútnak. És az is
lehet, hogy többé nem lehet olyan sem, hogy: lehet. /
Nem érted, ez hogy lehet? Mégis várok,
hogy szárba szökkenjen a nyár, az utca mindkét /
oldalán, hol nincsen járda, nincsen ház, és nincsen /
talán utca sem, csak én vagyok az egyetlen, /
ki szembe jövök velem légüres tereken.
Úgy érzem, hogy Nálad kukacoskodhatok (mert ha valami felcsillan, azt csillogtatni kell :) ). Ez az én olvasatom (élek vele, mert olvasok, és hát, valljuk be, ezért írunk, bármilyen nárcisztikus is. És így, nekem zseniális. zsófi (olvastam Tőled egy csokrot már, hát: itt a látlelet - ahogyan én látlak, Kollega Úr. :))) )
zsuka49: (05-10-2008 @ 10:54 am) Remek a versed kapitányom, mint mindig!!:))
Zsuzsi
Captnemo: (05-12-2008 @ 08:49 pm) lena1: Azt kell mondjam, ez maga a lehetetlen. Merthogy ha a függőhidat lebontod, az egész a mélybe zuhan, hiszen az már nem híd:) Köszönöm, hogy visszatértél!:)
Captnemo: (05-12-2008 @ 08:52 pm) kiralylany: Köszönöm, hogy visszatértél, és örülök, hogy vannak dolgok, melyekben egyetértünk. Tudom persze, minden hasonlat sántít, így az is, amit írtam. De úgy látszik, sikerült megmutatnom, hogy körülbelül mire gondolok!:)
Captnemo: (05-12-2008 @ 09:00 pm) szellzsofi: Amikor a vers az olvasót arra ösztönzi, hogy foglalkozzon vele, tovább, vagy másként gondolja, én azt tartom jó írásnak. És hogy kukacoskodás? Tudom magamról, hogy amire rálegyintek, azzal nem kukacoskodom+:) Úgyhogy: köszönöm!:)
Captnemo: (05-12-2008 @ 09:01 pm) zsuka49: Köszönöm, hogy itt látlak, és örülök, ha tetszett az írásom!:)
|
