boblogan: (09-21-2005 @ 02:52 pm)

Itt jártam, megborzongtam, megyek... (az utolsó sor nagyon jó! :))

agnes: (09-21-2005 @ 05:01 pm)

Nan mikor a hallgatás beszél.....vagy a szó a hallgatással ér....

Anna1955: (09-21-2005 @ 09:41 pm)

Ez az a csönd amely már végleges.... Sajnos pont ilyen....

LunaPiena: (09-21-2005 @ 10:39 am)

Az a baj a szavakkal, hogy sarokba szoríthatja magát velük az ember. Ilyenkor jön a hallgatás. De te most nem hallgatsz, írsz, és így jó, hogy idáig jutottál, jutottatok.

Captnemo: (09-21-2005 @ 10:48 am)

Igen,igaz.Az embert néha sarokba szorítja a szó,aztán meg a csend.De ha ki tudjuk mondani csendben is a szavakat,az már fél siker.A többi (is) rajtunk múlik!:) Köszönöm,hogy jöttél,és soraidat,mely bölcsességet hordanak magukban. Laci

Anne20: (09-21-2005 @ 10:59 am)

Szia! Most mondjam (írjam) azt, hogy megríkattál? Úgyis tudod... Szíven ütött versed. Szeretettel: Anne

szemilla: (09-21-2005 @ 11:01 am)

na, igen! így van ez valahogy... nem beszélünk, és tudjuk igazam van, és neked is igazad van, és a kettő egymásnak mégis duzzogva hátat fordít a múltnak(ez nagyon tetszett!).. na, igen! valahogy így van, míg ideérünk... (csak ne nyilna mindig ki a bicska a zsebemben, hogy hiszen igazság csak egy van!)

Captnemo: (09-21-2005 @ 11:10 am)

Anne20:kár azokért a szép kerek könnycseppekért!:)No,legalább most egy mosolyt.Mondjuk azért,hogy holnap mosolyverset tegyek!:)) Szeretettel:Laci

Captnemo: (09-21-2005 @ 11:13 am)

Szemi:Elképzeltelek,mint Bicska Maxi egyenesági leszármazottját!:))))) No ja.Az igazság mindig épp a másik oldalon.De ki fizeti a régészt,hogy előássa,hol romlott el a komp(ót?)Örülök,hogy ebben is találtál egy sort,ami tetszett!:) Laci

hori: (09-21-2005 @ 11:30 am)

... hát igen! Lehet, nem is szavak kellenének, hanem gyengéd (hihető) érintés. Bizalom, hinni a másikban. Ekkor megnyugszik a lélek és nem keres kifogásokat, hibákat... a két igazságból egy igazság lesz, a kettőtök közös igazsága... Én így gondolom. Szép a versed!

Captnemo: (09-21-2005 @ 11:43 am)

Kell az érintés is,szó se róla!De a szó...hatalom.Tudod Te is,hisz bánsz vele.Csak amikor két ember már képtelen a megbeszélésre...Akkor már csak a hátvonogatás marad.Köszönöm,hogy szóltál! Laci

mango: (09-21-2005 @ 12:29 pm)

...úgy elmerengtem verseden...Tulajdonképpen ez mélységesen elszomorító...Két ember, akik valaha szerették egymást,- elérkeznek egy olyan ponthoz, amikor már háttal egymásnak sem tudnak beszélni...Hmmmmm.... Megint nagyon jó verset írtál, Laci. Szeretettel: mango

Captnemo: (09-21-2005 @ 12:43 pm)

Az még talán nem is lenne olyan nagy baj,ha csak a magam baját írom.De azt hiszem,több más is magára talál versemben-az ágy valamelyik oldalán!Köszönöm!:) Laci

Captnemo: (09-22-2005 @ 08:05 am)

boblogan: Ebben a borongós időben nem is csoda,hogy borzongsz!:)Az utolsó sor ...Igen,itt talán nagyon jó,de a valóságban...!!Szerintem tudod. Laci

Captnemo: (09-22-2005 @ 08:06 am)

Igen.Van,amikor kevés a szó,és van,hogy már a kevés is hiábavaló!Köszönöm!:) Laci

Captnemo: (09-22-2005 @ 08:21 am)

angyaligirl:Az a szomorú az egészben,hogy nyilván ismered.....Köszönöm,hogy itt jártál! Laci

blue: (10-01-2005 @ 03:43 pm)

Fájdalom, fájdalom, és még több fájdalom. Amikor az ágy üres fáj, de ha elfordulunk egymástól talán az mégjobban, beszélni kell róla, bár lehet, hogy akkor üres lesz az ágy, de legalább megpróbáltuk. Szép a vers.

Captnemo: (10-02-2005 @ 08:22 pm)

Hááááát, erről a próbáról most az ember legjobb barátja jut eszembe:)))De azért valahol mégis igazad van!: Köszönöm. Laci:)