| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Mint...
Szerző: Captnemo - Káli László
(02-15-2006 @ 09:53 am)
:
....mint kit baleset ért,
S hosszan fütyül rá az EKG.
A sípszó után már nincs üzenet,
ha lenne is, vajon ki hallaná meg?
S vajon lehetséges-e a lehetetlen?
és a válaszra tettél-e fel kérdést?
Hogyan éltél, miért haltál, érdekel-e
még valakit? Lábujjadon a kis cédula.
Ennyi lettél.
Ezért éltél.
....mint a kiszáradt fa
a kertedben, hol hűsöltél ha
égetett a nap, mint fejeden a kalap
eltakart. S most utálod, mert halott.
Holott nem tehet róla, hogy az idő eljárt
koronája alatt, s a rügyfakadás már
semmit sem jelent megfáradt ágainak.
Pattogó tűzön még meleget ad utoljára,
füstté válva,
égre szállva.
....mint a halott vízesés.
S ahogy ott állnak az emberek,
valakiben még talán feldereng,
hogy valami nagyon nincs rendben.
Mintha nem lett volna ily csendben.
Mintha zuhant volna valahová...
föntről le, s nem ilyen csendben
állt volna a semmibe.
Sehonnét futva,
sehová érkezve.
....mint a színtelen képek.
De amikor előtte állsz s nézed,
és igazából talán nem is érted,
hogy mit jelent e rengeteg színtelen
folt a vásznon, s hová tűnt a lendület
mellyel festeni kellett
volna. S mit takar
amit e kép jelenteni akar,
és kinek
meg minek?
....mint a halott kisbaba
fehéren, anyja ölében fekve,
a föld és ég között megrekedve,
el sem kezdett életét befejezve.
Kilenc hónap élet után csendben
hidegen az életre meredve
reményt ölni, szívet összetörni
érkezve, s elvérezve a harcban
védtelenül,
élettelenül.
.... mint az a csodaszép álomkép,
mit magamban rólad festettem épp
azért, hogy eltakarjam az éjt.
S hittem abban,hogy nevettettem,
s közben meg észre sem vettem,
hogy csak kinevetnek.
Szívem élve keresztre feszit,
és kínt semmi nem enyhit
egyetlen
egyszer sem.
....mint akik egykor szerettek,
csak a hosszú úton valahol elvesztek
s nem találok senkit. De az ég is kiderül
minden vihar múltán. S a madárdal
is elül, ha jön az este, de a hajnal
előcsalja újonnan. Napra vágyom.
Melegre s szenvedélyre. Hideg az éj,
mint a halál csókja s a magány sötét.
a távoli fény
csak lidérc.
…mint az a hervadt rózsa
útszéli porba dobva, illat nélkül, színek
nélkül veszve a szürke feledésbe. Nincsen
tán senki, aki emlékezne tömény illatára,
- arra a rég itt felejtett rózsaszirmú nyárra –
melybe beleborzongsz így decemberben,
ha havat lapátolsz lángoló múltad sejtett
hamujáról, s csodálkozol, ha mégis hirtelen
tömény rózsa illat
a múltból elillan.
(303 szó a szövegben) (791 olvasás) 
soman: (02-15-2006 @ 01:45 pm) Engem teljesen lenyűgözött e tartalom és forma. Megbabonázva olvastalak újra meg újra...és most fejet hajtok előtted.
Zsuka49: (02-15-2006 @ 10:30 am) Szomorkás a versed, de nagyon jó!
Olvasás közben szinte magam elött láttam mindent, amit leírtál.
Üdv: Zsuzsi
Captnemo: (02-15-2006 @ 10:46 am) Köszönöm, hogy olvastál!:) És ha láttad magad előtt a képeimet, nyilván jók a radarjaid!:)))
És én örülök ennek!
Laci:)
szemilla: (02-15-2006 @ 11:44 am) de tényleg?? miért is dühödtem be erre a versre??? itt valahogy egészen másképp szól:))) vagy csak az idő... az a komisz és megfoghatatlan, ami hol megáll, aztán tova libben...ehj! ki érti ezt? kapitány! te tetted ezt?
Captnemo: (02-15-2006 @ 11:58 am) Szemi: Azért dühödtél be lányom, mert nem voltál túl a gyónáson.:)
Az idő... néha megáll, csendben. De mielőtt észrevennéd, hogy valami nincs rendben, máris rohan, mint megvadult bika, míg rá nem jössz: na, itt a hiba!
szkallas: (02-16-2006 @ 02:23 pm) "Mint..." ed olvasta - a naturaalis keephasonlatok haanyinger eerzeeseekent tolulnak bennem... de mindez elleneere nagyszeruunek tartom!....----------------hipochonder volneek? ha maaris huullanak keepzelem magam!... lehet! de akkor mindenki hipochonder kell legyen, aki ooszinte magaahoz - feeltjuk, kis szaros eeletunk! iirtooztat a gondolat magadat huutookmra tepsijeeben, cedulaaval laabujjadon elkeepzelni!
mango: (02-16-2006 @ 04:30 pm) ...csodaszép.
Captnemo: (02-16-2006 @ 08:48 am) soman:Köszönöm. És ez az a Hsz, amire nem tudok mást írni...
Laci:)
agnes: (02-16-2006 @ 11:10 am) Lenyűgözött a versed...megbabonázva olvasom....húúú...jó nagyon!
Captnemo: (02-16-2006 @ 11:36 am) Agnes: Köszönöm, örömmel olvasom véleményed!:)És jól esik nagyon!:)
Laci:))
Captnemo: (02-19-2006 @ 10:31 am) szkallas: Nem is olyan szörnyű azt elképzelni:)
Hagy tegyek ide egy rpkét erre:
Hogy mekkora butaság
is félni a halált!
Hisz’ az élet jobban fáj,
s mennyivel tovább!
Azt hiszem, így más:))))
Köszönöm jöttödet!
Üdv:Laci
Captnemo: (02-19-2006 @ 10:33 am) Mango: Köszönöm, hogy így látod!:)
Laci:)
Anne20: (02-23-2006 @ 01:47 pm) Szia, Laci! MEnnyi szép, szomorú képet festettél elénk:))) Élvezettel olvastam ezt a hosszabb lélegzetvételű versedet is. Szeretettel: Anne
Captnemo: (02-25-2006 @ 08:27 am) Nagyon örülök jöttödnek, és hogy tetszett a hosszabb lélegzetvételűm is:))
Ami a képeket illeti...Én vegyesfelvágottnak mondanám. De aki szereti, rossz ember nem lehet!:)))
:**
Laci:)
|
[ Vissza: Captnemo - Káli László | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
