mango: (09-23-2006 @ 01:29 pm)

Ilyenek vagyunk: kitárulkozunk egy-egy versben, pőrére vetkőzve állunk az olvasók előtt...Talán ettől annyira magával sodró, élet-színű...Ki tudja...? Szép a versed, Lacikám...A búcsú, még ha ennyire szépen is van megírva, - mindig fáj...

zsuka49: (09-23-2006 @ 01:44 pm)

Hát, ha bocsánatot emlegetsz, akkor biztos valami nagy bibi ütött be ennek a szép szerelemnek! A versed viszont jó lett, így kell szépen búcsuzni Laci!! Én azt szoktam mondani, hogy aki menni akar, azt hagyni kell - sőt még csomagolni is segítek neki!! Üdv: Zsuzsi

gabiga: (09-23-2006 @ 02:05 pm)

mit lehet erre mondani? Ha egyszer eljön a búcsú perce, ha valaki menni akar, akkor így kell, így lehet.Szépen megfogalmaztad Jts! Járd csak a magad útját! Szerencse kísérjen utadon! És őrizd az emlékeket! Jts-ad

stando: (09-23-2006 @ 02:08 pm)

"A cigaretta lassan a körmömre ég, csípi a füstje a szemem is, ahogy a füstködből, távoli múltban lépek… " - megindítóan őszinte vallomás. Ha sok-sok év köt össze két embert, a mérleg nyelve inkább az egyensúly körül billeg, ha a szavak mást is mondanak. Nehéz az elszakadás... Laci! Nagyon tetszett a versed. Ági

Captnemo: (09-23-2006 @ 02:33 pm)

mango: Érzékeny pontra tapintottál. Ösztönösen? A vers pár perc alatt volt..hanem aztán,... hogy felrakjam-e...No, azt már tovább tartott dönteni...Köszönöm Anikó!

Captnemo: (09-23-2006 @ 02:37 pm)

zsuka49:Tudod... a bércen gyűlik a hó, és messziről csodás a látvány..Aztán jön akár egy kis hógolyó..Láttál már lavinát...Köszönöm!

persecuted: (09-23-2006 @ 02:38 pm)

Most akkor és itt nem komolytalankodva, versedet sokszor átolvasva - szépnek találom, miközben azon is elgondolkodom, hogy búcsúzni kell-e ahhoz, hogy egy kapcsolatot ilyen mélyen és objektíven értelmezzünk? Jóban-rosszban... Számomra korábbi verseidből a könnyek világítottak, az "egymás hátának is háttal" iszonyúan nehéz társas magánya. Azokat a verseket ugyanilyen érettnek és bölcsnek éreztem, mint ezt, ugyanilyen fájóan fájónak...

Captnemo: (09-23-2006 @ 03:22 pm)

gabiga:Köszönöm jöttöd, s szavaid. Igen. Szépen megfogalmazni...lehet. És az emlék bizton szebb...

Captnemo: (09-23-2006 @ 04:36 pm)

stando: Bevallom, meglepett, hogy e sorokat emelted ki. Ez egyfajta pihenő sora volt a versemnek.És valóban megsütött a mocsodék!:)Abba kéne hagyni tán. Köszönöm, hogy jöttél, és jól esnek szavaid!

stando: (09-23-2006 @ 06:18 pm)

Megleptelek? J Tudod, Te írod a verset, én olvasom. Nekem esetleg mást mond, mint amit Te az írás közben gondoltál, de ez természetes. Akkor jó egy vers, szerintem, ha az olvasó magáévá tudja tenni. Ha megáll olvasás közben, eltöpreng. A pihenő sorodnál pihentem meg én is. „csípi a füstje a szemem is, ahogy a füstködből távoli múltban lépek” – vajon csak a füsttől könnyezem, vagy… A ködös, távoli múltban, ahol még minden szép volt, harmonikus, vagy csak ködösítek, megszépítem az emlékeim? Vágyom arra, hogy ami rossz, ami fáj, múljon el, tűnjön el. A régi szoros összetartozásra apellálva reménykedem a barátságban, reménykedem, hogy ember módjára lehet befejezni egy olyan kapcsolatot, ahol mindkét fél vágyódik a társra, de egymásban már nem találja meg. Nehéz. Vívódik aki meghozta a döntést, szenved, akit párja döntése „váratlanul ért”. Tehetetlenségében vagdalkozik, vádol, rózsaszínné festi emlékeiben a legfeketébb feketét is. Erő kell az általad mutatott képhez: „Még egy mosoly, s hogy minden rendben. Aztán egy ölelés, egy utolsó, búcsú-csók az ajtónál…” és igen, én azt hiszem, egy ilyen búcsú után az idő valóban enyhülést hoz a fájdalomra, nem változtatja azt át gyűlöletté, meghozza a bocsánatot. Laci! Újra csak azt tudom mondani, mint korábban. Teljes mértékig azonosulni tudtam a verseddel. Köszönöm, hogy olvashattalak! Ági

Captnemo: (09-23-2006 @ 06:54 pm)

persecuted:Igen...Ahogyan abban a versben írtam, egymás hátának is. AZt hiszi az ember, az a leg... De mégsem. Mert jön a szembefordulás...és tán önmagunkkal laláljuk szembe magunkat...de már nem a másikban...Köszönöm komoly Hszedet!És értésedet.

Captnemo: (09-23-2006 @ 06:59 pm)

stando:Azt hiszem, minden vers és rímfaragó ilyen olvasót szeretne. Ki ért, megért, átérez, azonosul. Mást, többet Hszedhez tenni...Csak azt, hogy nagyon széen köszönöm Kedves Ági, hogy megírtad a gondolataid. TUDOM, látom, hogy VALÓBAN azonosultál.De még mennyire!És külön köszönöm, hogy visszatértél hozzá, hogy elmondd! Szeretettel:Laci.

Lacoba: (09-23-2006 @ 09:48 pm)

Igen Laci, sajnos: mit is tehetnénk.

blue: (09-23-2006 @ 11:10 pm)

Tudod Laci, amikor már két ember nem tud mondani egymásnak semmit, akkor valahogy szívesen járjuk a magunk útját, legalábbis én így vagyok/lennék vele. Mindenesetre versed megható, és e sorokat olvasván elgondolkoztam a saját kis életemen. Köszönöm. szeretettel: én

zsuzsuzsu: (09-23-2006 @ 11:10 pm)

Nagyon kifejezöen irod le, ahogy két ember egymáshoz kötödik... Ezért tetszett igazán a versed! Szeretettel: Zsuzsi

aranytk: (09-24-2006 @ 06:30 pm)

Kedves Laci! Mély helyre nyúltál, mikor a sorokba szedve, kitetted "zsebed" apró kincseit... a hosszú, együtt töltött évek emléke mindig megmarad. Amikor nincs más választás, mint ellépni egymás mellől, hirtelen minden megszépül, és megnehezíti azt az utolsó búcsút... Van, aki visszafordul, és őrlődik tovább... van, aki kiszakít a szívéből egy darabot, és kilép az ajtón... mindkét döntéssel meghal bennünk valami. Akárhogy is alakul az életünk, meg kell próbálni újraszületni a döntéseinkben. Megérintett a versed... Nagyon. Szeretettel: Kati

Captnemo: (09-24-2006 @ 08:22 am)

Lacoba:Köszönöm, hogy olvastál, szóltál! És... ahogy mondod!Úgy.:)

Captnemo: (09-24-2006 @ 09:23 pm)

aranytk:Örömmel látlak versemnél. És mert körvonalaiban ismerlek írásaidból, azt hiszem, tudom, miért érintett a versem. Köszönöm, hogy jöttél, s hogy nyomod itt hagytad:)

Captnemo: (09-24-2006 @ 10:25 am)

zsuzsuzsu:Örülök, ha tetszett. Nos, igen. A kötődés. Egy befejezésnél a kötődés is inkább a múltról szó. És azt hiszem, sosem téphető el már... Köszönöm jöttödet.

Captnemo: (09-24-2006 @ 10:29 am)

blue:Miután már megírtam a verset, én is elgondolkoztam ezen a bizonyos magam útján. Hogy mennyire is lehet az. Útjelzőkkel, régről betanult tiltó táblákkal, és kényszerhelyzetekkel. Valaki azt mondta egyszer, hogy nem keresni kell az utat, hanem menni rajta. Akkor is tudtam, hogy igaza van. Most még jobban tudom. Köszönöm, hogy olvastál!

Anna1955: (09-24-2006 @ 10:57 pm)

Versed olvasva az jutott eszembe, hogy érdemes e? Sokunk érzi ugyanazt, hogy nincs már mit mondani, nincs talán értelme semminek, csak sötét a közös jövő...Azért ez nem így van. Az évek, a család a gyerekek, sokat kell, hogy jelentsenek, és sokat is jelentenek. Úgy érzem ez a vers nem egy kapcsolat végét jelenti. Ez a vers szomorú búcsú akar lenni, és ha szomorú akkor nincs, nem lehet vége...Szerintem..... Szeretettel Anna

Captnemo: (09-25-2006 @ 05:08 pm)

Anna1955: Köszönöm, hogy megtiszteltél jövéseddel. Minden búcsú szomorú. Még az is, amikor azt mondjuk: Holnap, vagy valamelyik évben találkozunk. Mert nem is a búcsú fáj, hanem az azt követő távolság. Az évek, család,gyerekek... Persze, hogy sokat. És olyan sokminden nem is fog változni. Évek is lesznek, a családok is maradnak, a gyerekek is...