mango: (09-15-2006 @ 05:57 pm)
Lacikám, azokat a nyárfákat most már sokan megjegyeztük - veled együtt, és szép verseddel együtt...
Anna1955: (09-15-2006 @ 06:02 pm)
Gyönyörűen állítottál emléket a szeretett szülőnek, egy pillanatot megragadva, megőrizve.... Csak csodálni tudlak...:)))))
andika: (09-15-2006 @ 06:20 pm)
különös hatással volt rám a versed Laci
hét nyárfa...köszönöm h olvashattam :-)
tetszett az írásod
Captnemo: (09-15-2006 @ 06:25 pm)
mango:Köszönöm Anikó!!! (Akkor másodállásban most jegyző is vagy??:)))) Bocsá!Nem tudtam kihagyni!!:)
Captnemo: (09-15-2006 @ 06:26 pm)
Anna1955: Igazán zavarba hozol Drága Anna! Bár...jól esik:) Köszönöm:)
Captnemo: (09-15-2006 @ 06:29 pm)
andika: Én köszönöm Neked, hogy olvasol, és ha áááááá(6 á)ssal is van, annak csak örülök:)
szemilla: (09-15-2006 @ 09:09 pm)
én is a nyárfákra emlékszem leginkább, csak engem nagyapám vitt... szinte érzem, ahogy kisimult a lelked mostanában!
Captnemo: (09-16-2006 @ 03:23 pm)
szemilla: Azt hiszem, mindannyiunknak megvannak a magunk nyár, akár, vagy vármilyen fáink... És apáink s nagyapáink...Bennünk tovább élnek. Köszönöm szemi!
Captnemo: (09-16-2006 @ 03:28 pm)
zsuka49: Köszönöm elismerő soraidat. Most ennyi jött ki. Pedig Bizony mondom, mennyi egyebet is mesélnének még azok a fák! Jórészt végigkísérték életemet:)
Captnemo: (09-16-2006 @ 03:36 pm)
persecuted: Valóban olyan:) És az is, hogy mennyi mindent láttak! Köszönöm kedves szavaid. Még mindig meg tud lepni éleslátásod:))
gabiga: (09-16-2006 @ 05:20 pm)
Igen Jts! Ez a fontos, vigyázzuk emlékeinket! Egy kép, egy hely, egy tárgy...hét nyárfa és ami hozzájuk kötődik...Szép a versed! Megálltam egy pillanatra...emlékezni.
zsuka49: (09-16-2006 @ 05:54 am)
Nagyon szép a versed Laci! Szép, melankólikus sorok! Remek: Zsuzsi
Captnemo: (09-16-2006 @ 08:01 pm)
gabiga: Úgy hiszem, csak az NINCS, akit elfelejtenek. És míg bennünk, az emlékeinkben él, addig itt van. Köszönöm, hogy jöttél, s velem emlékeztél. Jtsad:)
Alcar: (09-16-2006 @ 08:04 pm)
én is mennyire szeretem a fákat... sokat írtam róluk és még fogok is. Valahogy sokszor annyira az emberhez tartoznak, hogy fizikai fájdalamat okoz a kivágásuk, vagy ha látjuk, hogy lehullanak a levelek és megöregszenek.
Nagyon klasszul megírtad.
persecuted: (09-16-2006 @ 08:18 am)
Olyanok lehetnek most, mint itt ez a vastag törzsű, súlyos lombú...gyerekkoromban is csak ketten tudtuk körbeérni...és mennyi-mennyi mindent látott:) Szép a versed, megint, kedves Kapitány:))
Captnemo: (09-16-2006 @ 08:52 pm)
Alcar:Köszönöm, hogy megtiszteltél jelenléteddel. Hasonlóképpen gondolkozunk a fákról, igen. Hozzánk tartoznak.Vagy mi hozzájuk. Éltetnek bennünket, óvnak, kisérnek...És akárhogy is nézzük, a végén befogadnak...
persecuted: (09-17-2006 @ 02:29 pm)
Bocsá-bocsá: én többször és egyfolytában hársfának olvastam...eszerint is írtam a hsz-emet, sorry, akkor a hársfák nevettek, vagy a nyárfák nevettek? A hársfák emlegettek? Már magam sem tudom:)))
Captnemo: (09-17-2006 @ 07:14 pm)
Az a lényeg, hogy semmiképpen nem nyársfák voltak!:))))
emericus: (09-17-2006 @ 08:55 am)
Mélyen megérintett a nyárfás emlékkép. Az én gyermekkorom színhelyén is büszke nyárfák magasodtak. Sajnos már kivágták őket, de ha bárhol látok egy hasonló nyárfasort, mindig elfog az emlékezés. Örülök, hogy olvashattalak.
Captnemo: (09-17-2006 @ 09:44 am)
emericus:Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, ha versem adni tudott. De azért látod? Ha már nincsenek is meg azok a nyárfák, mégis bennünk élnek...hogy :itt álltak.És ez fontos!
