megyek én menteni a rableányt kincsem!
tartsál ki, előbb felhúzom a sliccem!
ugrok ki az emeletről nyomban,
hagytam itt pihegő várúrnőt, de
de morcos szolgák karddal nyomomban.
vágtatok hozzád sebesebben, mint a szél,
remélem a nappal együtt trafipax nem kél.
megvédem erényed, mit én vettem el tőled,
szaracén istened segít majd felőled.
nem hagyom, hogy a bádog-Ördög
téged szóval, tettel megalázzon,
egybekélünk újra pihe-puha ágyon.
az ördög parázsló szemét öntöm le
jó tiszai vízzel,
rúgom szét fenekét nem eggyel, legalább tízzel.
hogy bádog páncélja is kapjon zokszót,
hozom magammal az éles konzervbontót.