ha elmúltak csendben a tegnapok,
és a számítógép végleg már lefagyott,
ki nyit nekem a holnapra ablakot?
ki visz repülni az égre fel,
rombolni völgyeket, hegyeket,
építni semmiből szivárvány-palotát?
könnyekből ki csinál koronát,
zokogásból víg hahotát,
ki az, ki a viharral velem szembeszáll?
ki az, ki látja, hogy szívemben mi van,
csókolja az oázist vándorként boldogan,
és emelünk együtt sziklából
büszke katedrálist.