sírj, csak sírj, drága bohóc.
hulljanak sós  könnyeid.
az előadásnak vége,
kialudtak a fények,
elmúltak szép éveid.
álltál a színpad közepén,
Tiéd volt az egész világ.
mindenki imádott,
nevettettél minket,
és a hálás közönség figyelt reád.
állsz most egyedül a színpad közepén.
üres a nézőtér, taps sehol.
kezedben egy szál gyertya ég.
tested itt van, de
lelked kóboról valahol.
szárítsd fel szomorú könnyeid!
az élet, a Nagy Rendező,
figyel reád.
csettint egyet újjával,
szivarra gyújt
és átadja néked
a mindenség színpadát.