itt ülök a barlang bejáratánál,
máglyám fénye melegen ragyog.
vállamon a filozófusok kopott köpenye,
lehet, hogy szegények, de legalább boldogok.

bújjál ki hideg, nyikorgó vasruhádból,
dobd el kezedből gyilok fegyvered,
telepedj le pattogó, baráti tüzem mellé,
rádterítem köpenyem és mesélek Neked.