felejtsd el hozzád írt
összes szerelmes versemet.
voltak azok bukdácsoló betűk,
dadogó szavak.
ne is említsük az esetlen rímeket.
tedd azokat fiókod
legmélyebb zuga mögé.
lepje őket por és a megbocsájtó
feledés.
mankóval is bénán állt a
kimondani akart gondolat.
a tüdömből feltörő hang
sokszor bentragadt.
nem tudtam leírni azt,
hogy irántad mit érzek én.
ezért süllyedek le,és úszok a tenger fenekén.
lent, a gyönyörű mélyben
sok hableány fölém hajolt.
mondták azt: ne add fel!
küzdjél érte és tiéd lesz valamikor.
itt állok most a csatamezőn.
kardom fényesen hozom.
de nem ér a játék!
csaltál!
két szép szemedben
egy-egy vakító Napraforgó ragyog.
nézek most elbűvölten.
részeg vagyok, vagy valami van?
kiszakítanám az időt szívéből,
hogy éljünk-haljunk együtt boldogan.