amikor felszálltál a vonatra,
itt hagytad nekem
kétségek kemény markában
vonagló kérdőjeles életem.
rendetlen kérdések
össze-vissza álló kusza sorát.
győz-e gyáva-reszkető múltja fölött
a jövőt építeni akaró
betonkeverő értelem
vagy csendben megadja magát?
át lehet-e ugrani egyhelyből
jéghideg, vizelet-szagú
acél-sínek monoton zaját?
szét lehet-e tépni éhesen tekergőző
aszfalt-kígyók korgógyomrú vigyorát?
lehet-e várni azt, hogy
jelennek nevezett kártyaváram
egy elegéns mozulattal elpöccintsem?
magomból sarjadó négy szép virágom
bízzam a távolság magányára,
koldús szegénységben minden kincsem?
működnek-e akkor is jó motor módjára
olajozottan a szavak,
ha a megszokás pókja
közénk kőböl közöny-hálót farag?
lesz-e a viták viharában csend?
lélek-csaták zajában rend?
lesz-e elég okos az agy, a szertelen,
ha kihülni látszik
a most még láva-forró szerelem?
kétség-kérdések, melyekre
az "itt és most"-ban nincs felelet.
ugrok fejest zúgó habokba.
vajon mit hoz az ismeretlen jövő?
keserű, sós magány-könnyeket,
vagy szénbányám rejtekén
gyémánt-virág nő?