mandolin dallama fals hangon ballag.
poros testét belepte az elmúlt idő.
húrjai lebegnek a  langy őszi szélben,
fáradt éneke fölött bádogtető.
vonalak közé szorított hangjegyek
nem segítették bicegő dalát.
együtt sírt a megértő széllel,
nem lelte a hangszerek boldog karát.
leporoltam szép-ívű testét,
húrjai feszülnek, mint büszke-új íjj.
zengő dallama ostromol eget,
közös zenére engem most 'hí'.
azóta együtt énekel karunk,
hangszereink teste egymásra borul.
egy kottából csendül fel a dallam,
s szívünk a zenétől összeszorul.