ha leszakad a koszos-szürke színű
vasbeton ég, és
lábukat lóbázzák a romokon
unatkozó, fáradt Istenek.
ha rutin-testű társas magány
ágyába bújsz,
érezve keze fagyos érintését,
miközben lelked pálmafák alatt hever.
ha ujjaid görcsösen markolják a semmit,
míg tüdőd friss levegőért zihál.
ha a hínár húz le lábadnál fogva
háborgó tóban,
és te életedért rúgkapálsz.
ha úgy érzed, hogy lyukas garasod
mely nem ér semmit,
már végképp elveszett,
állok a parton,nyújtom a kezem,
vigyázom pénzed, seprek el romot,
mentem meg életed.