William Shakespeare tragikus szerelmi drámája a világirodalom egyik legszebb alkotása. Azonban a legismertebb jelenet, az erkély jelenet egészen másképp íródott, mint ahogyan az a könyvekben van. Ezt husszú kutatás alapján tártam fel.  Angol levéltárakban, könyvtárakban, és pub-okban folytatott kitartó kutatómunka után. Lefordítottam, és tárom a tisztelt fullextra közönsége elé.

2.szín
Helyszín: Verona városa, Júliáék kertje. Este van. Ki-ki nyugalomban. Meg ki-ki-kiakadt a WC öblítő tartály.

Narrátor:
- Itt jő Júlia, Verona szépséges leánya, kinek Rómeó, a délceg ifjú szerelme a leghőbb vágya.
- és itt jő Rómeó, a fiatal titán, ki Veronában manapság a legjobb parti tán.

Júlia:
- Ragyog a Hold. Az éjszaka hozzám beszél.
Halkan suttog, mint a süketnéma szél.  

Rómeó:
- Mit hallasz Júlia? Nem értem egészen.
Otthon felejtettem a hallókészülékem.

Júlia:
- Ah! Te vagy az Rómeó? Én drága szerelmem.

Rómeó:
- Én vagyok Júliám, drága szerelmem!
A tegnapelőtt együtt töltött éjszakát mostanra sikerült kihevernem.

Júlia:
- Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Szült Téged Verona, Róma, netán Borneó?

Rómeó:
- Azelőtt Béla volt a hivatalos nevem,
de három Béla is elcsábította három volt nejem.
Ezért gondoltam egy jóra, és változtattam az azóta klasszikussá vált Alfa Rómeóra.
Óh Julia! Miért vagy Te Júlia?

Júlia:
- Régen nekem is más, Piroska, a Vadcseresznye volt a hivatalos nevem. Filmjeimet az XXL és és egyéb felvilágosító csatornákon még ma is fellelem.Azután azért, hogy ne gondoljon senki semmi rosszaságra, változtattam Szende Júliára.
Rómeó! Tagadd meg apád, dobd el neved!

Rómeó:
- Megtagadom apám, megtagadom nevem.
De attól tartok, hogy mivel öt éve kitagadott,
elég későn teszem.
Ha akarod eldobom magamtól nevem.
Döntsél Te, hogy az új név Ödön, vagy Tasziló legyen.

Júlia:
- Jer, másszál fel hozzám e száraz repkényen,
itt várlak pucéran a csábító erkélyen.

Rómeó:
- Hogyan másznék fel? Ezzel nem mondtad a frankót,
nem tudnám hová tenni ezt a  kedvenc mankót.
Inkább ugorj le Te, és, hogy ne érjen semmi vész,
vár reád lent két erős-en remegő kéz.

Júlia:
- Jőjj Rómeó, engem úgy hajt már a vágy,
izzik már testemtől a kihült hitvesi ágy.

Rómeó:
- Ha majd ágyadba kerülünk, lesz nagy hancúr, az biztos fix,
van zsebemben egy csomó potemix.
De, ha nem lesz elég, akkor sem esnék kétségbe miatta,
akad mellette jópár levél kékszínű Viagra.

Júlia:
- Ezért az előrelátásért fogadd hálás bókomat,
kapod majd érte mézédes csókomat.

Rómeó:
- Mézédes csókodat már évek óta vágyom,
de előbb túl kellene lépned azon a büdös dohányon.

Júlia:
- És ha majd egybekelünk, állandóan együtt leszünk,
és ugye lesz majd közös játékterünk.

Rómeó:
- Természetesen, szórakoztatlak majd, tanítalak minden szépre, jóra, járunk együtt lóversenyre, teszünk tétre, helyre, befutóra.

Júlia:
- Rómeó látom, hogy mindened duzzad az erőtől, mint egy fujtató, tenni akaró bika. Ugye, nálad van szerszámod, a kapák legnagyobbika.

Rómeó:
- Júliam! Letépem összes gyümölcsöd, felszántom a kerted. Nem marad benne semmi tarack. De a legédesebb falat lesz mindenek közül  az a csodálatos, hamvas, mámorító ízű kopasz barack.

Júlia:
- Gyere gyorsan Rómeó, múlik már az éj,
kezd bennem lohadni az előbb még izzó kéj.

Rómeó:
- Júliám, jót beszélgettünk, de most elindulok haza,
mobilon szólított arám, a nehézsúlyú cselgáncsbajnok Brünhilda fenyegető szava.
Te vagy az életem legnagyobb szerelme,
de azért is menni kell, mert nincs más, ki otthon csöpögő vízcsapot szerelne.
Jövök majd hozzád holnap éjjel újra,
föltéve, ha a haverokkal való borozás után
rátalálok a balkonod alá vezető kacskaringós ütra.

Narrátor:
- Így esett, hogy Rómeó minden éjjel betért Júlia ágyába,
vagy, ha megjött a felszarvazott férj, ágya alá,
míg a megcsalt férj, és Brünhilda képében eljött értük
az egyszer csengető halál.
A temetésen, mely állami volt, a két megtört özvegy egymás vállán zokogott,
estére pedig a volt férj Brünhilda ablakán kopogott.
Tanulság a történtekből, melyet mindenki érti,
önvédelmi tudás nélkül ne lépjen félre a szerelmes férfi.