a délelőtti napsütésben
aranyeső igazgatja össze
formás bokrokon pompázó
csintalan fürtjeit.
a játékos szél udvarol
a pajkos tölgyfa-bimbóknak,
és vidám éneke visszhangzik
sárga-csörű rigók
tavasztól részegült hangjain.
reggeli sóhajtásod, hogy:
kávét!
már megelőzte a tálcán gőzólgő
aranybarna teád, és feketéd .
a pirítós már készül,
rajta az együtt vásárolt libazsír,
és az egészségre is oly jó
fokhagyma íze és illata.
szempillád félig leeresztve.
a valóságban még
az éjszaka lelkedben motoz.
érzed kávéd illatát,
és érintésem a "most"-nak vágyad
egy beszállókártyát kapott.
álmod kócólja hajad.
éhes lelked, tested enni kér!
szemed már napraforgó színben izzik,
és fordul a Nap felé.
kiáltja! ölelj át!
és az összes hajnalon szeressél!