tegnap délután érkeztél,
maradtál még este,
a hajnali vonat vitt el
a 'beste',
aki előre megfontoltan
megírt
menetrend szerint
szakítja szét
a pillanatot.
a csikked a tálban,
illatod az ágyban,
kávéscsészéd már
elmosogattam.
az állomáson
az eső éppen esett,
te fújtad a füstöket,
és az Idő
a magasfeszültségű vezetékről
lóbálta le lábait.
a kalauz most sípolt,
Istenem, de szép volt,
mikor befogadott öled.
a felhők az égen,
szürkés-fehéren,
siratják a Napot.
a mobil csak recseg,
számolom a perceket,
mikor minden-délután érkezel.