emlékszel haver, mikor 1975-ben
Szokol rádión keresztül hallgattuk
Komjáthyt, amint bemondja, hogy
itt az új Pink Floyd lemez, címe:
Wish You Were here?
és egy füllhallgató, meg egy rossz
Tesla mikrofon zsinórjait összekötve
MK 25-ös magnóra vettük fel a zenét,
és szájtátva hallgattuk, ahogyan
David Gilmour gitárja földet rengetően sír.
és, ugye emlékszel a Balaton partra,
ahol hajtottuk a gyönyörű csajokat?
a tó vize kék volt,
felhőtlen égbolt,
giccs-képből ennyi elég volt.
szóval, akkor még
Fa szappan illatától bódult a leánysereg.
a nadrág trapéz volt,
farmeren téglával sikált
echte ungarische american style folt,
és hittük, hogy a világ, és a Tér csak a miénk.
a moziban velünk együtt száguldottak
a Szelíd motorosok.
A Jézus Krisztus Szupersztárban a Megváltóval
együtt lógtunk kereszten,
és a Hairben hasszú hajunk a szélben
Bergerével együtt lobogott.
és miénk volt az elképzelt magyar Popfesztivál.
lebegtünk Ég és Föld között,
mert tudtuk, hogy egyszer úgyis
eljön értünk a Gyöngyhajú lány.
Istenem, de szép volt!
most itt ülünk a Hegyen,
és ujjaink között pergetjük a homokszemeket.
révedünk a múltba, sárt taposva jelenben,
kérdezve a jövőt: hogy legyen, hogy legyen?
azután előjön egy téma: retromantika.
felemeljük fejünk, elmosolyodunk.
hisz, még fiatalok vagyunk! előttünk a jövő!
úgy legyen! úgy legyen!