Tubes (a Pécsi talin előadott komoly színekkel festett életkép Angyalibaby és csitesz előadásában)

Józsi: - Te, figyelj, Andi! Hol is vagyunk most?
Andi!: - Hát, itt vagyunk Pécsett, a Tubuson.
J: - Az gáz. Nem hoztam magammal fogkefét.
A: - Jó, akkor legyen Tubes. De ne akadékoskodj! Mi most demonstrálunk, hogy ne legyen lokátor állomás a Tubesen.
J: - Hűha! Az asszony demonstráláskor mindig olyan ideges, hogy a lakásban röpködnek a szikrák, és a biztosíték magától kiveri magát.
A: - Az menstruálás, Te agyrém!
J: - Látom, Te is ideges szoktál lenni demonstráláskor.
A: - Mi most tüntetünk.
J: - Kit tüntetünk ki?
A: - Nem kitüntetünk, hanem azért vagyunk itt, hogy ne épüljön lokátor állomás a Tubesen.
J: - Értem. De mi van azzal a vibrátorral?
A: - Lokátor, Te értetlen! A lokátor olyan nagy, kerek valami, ami kukkol fel az égre.
J: - Érdekes. És nem is kell neki távcső? Nekem kell bizony, mert anélkül nem látnám a Rózsikát fent, a 8.-on, amint éppen ruhát vált.
A: - Amikor az észt osztották, Te biztos szabadnapos voltál. Tehát a lokátor állomás azért kell, mert a NATO-val együtt innen figyeljük az eget, és megvédjük magunkat.
J: - Értem. Akkor egy egész NATO hadsereggel együtt kukkoljuk Rózsikát. Milyen boldog lesz, ha elmondom neki. De szerintem őt nem kell megvédeni. Két hete a szomszéd Béla véletlenül hozzáért Rózsika fenekéhez. Rózsika erre kapásból, visszakézből megérintette Béla arcát.
A: - És az eredmény?
J. – A körzeti fogorvos a Bélától kapott pénzből felújíttatta rendelőjét. 40 fogpótlást, meg egy mamut álkapocs beültetést számlázott le neki.
A: - De egy embernek csak 32 foga van.
J:: - Azt tudom, de a mammutoknak lehetett 40 foguk! Ja, és a számlán szerepel a Budapest-Szeged autópálya építés régészeti feltárásainak az összes költsége is.
A: - És Béla hogy néz ki azóta?
J: - Azóta inkognitóban, csadorban jár, arcát eltakarva. Amikor ráköszönünk az inkognitójára, hogy Szia Béla!, ö közli velünk, hogy ő Seherezádé reinkarnációja az 1001 Éjszakából. Ennek bizonyítására előadja a Varázsfuvolából a Rém királynője áriáját.
A: - Az, az Éj királynője áriája.
J:- Az lehet, De az ária, ahogy Béla elénekli rémséges. Igaz, hogy szoprán helyett basszusban énekli, de néhányan felajánlották az előadás hallatán, hogy hozzásegítik ahhoz, hogy a hangja átmenjen szopránba. Mindent a művészetért. A késeket Rózsika már megélezte. Magyarán fenekedett a Béla hangjáért
A: - És jártál a Pécsi Színházi Fesztiválon?
J: - Természetesen. Megnéztem egy monodrámát, egy tragédiát, és egy vígjátékot.
A:– És miről szóltak?
J: - A monodráma arról szólt, hogy egy pasi kijött az egyik pécsi borozóból, és nem találta a pénztárcáját.
A: - És a tragédia?
J: - Hát, hogy tényleg elveszítette.
A: - Na és a vígjáték?
J. – Meghívtam egy kancsó vörös borra, és olyan víg kedvünk kerekedett, hogy ihaj.
A: - A Dzsámit láttad?
J: - Igen. Két évvel ezelőtt láttam a Mámit. Akkor azt mondta, hogy adjam meg az 500 forintját, amit 10 éve kértem kölcsön. Megegyeztünk abban, hogy ad egy ezrest kölcsön, és azt én garantáltan befektetem.
A: - És mibe fektetted a pénzt?
J: - Vettem egy üveg pécsi vörös bort, csináltam néhány szendvicset, felhívtam Rózsikát hozzám. Utána befektettünk. Egy éjszaka alatt háromszoros megtérülés. Na, milyen üzletember vagyok?
A: - Szóval, mi most védjük a Tubesen a növényeket.
J: - Az nem zavar, hogy a füvön állsz?
A: - Ne kötözködj! Én a fokozottan védet növényekről beszélek. Mint pl. a Zengőn a bazsarózsa.
J: - Bocsi, Rózsikát nem bazsarózsának, hanem Kovács Rózsának hívják. De tudom. Mint mikor a Szörényi a filmben énekelte, hogy “ Azt hiszed, hogy nyílik még a bazsarózsa?”
A: - Te ütődött! Az sárga rózsa volt!
J: - Az lehet. De ez a csokor virág a kezedben, amit hoztam Neked, bazsarózsa. A környéken szedtem. Akkor most a talpunk alatt fütyül a környezetvédelem?