:
Királylány, a magas hegy legtetején.
Repüljünk mi együtt a széllel, Te,meg én.
Iszonytató kéjben siklunk.
Szárnyunkat simítja szelek hada.
Ziháló tüdőnk felesel a Végnek.
Tudja, hogy nem lesz vége soha.
Itt térdepelek előtted.
Ne mondj már megint nemet! mert
Akkor elszalasztasz egy színes felleget.
(73 szó a szövegben) (715 olvasás)
soman: (12-13-2007 @ 04:42 pm)
Krisztina kisasszony ettől repeshet az örömtől! No és repeszthet veled szelek szárnyán...
kiralylany: (12-13-2007 @ 07:57 pm)
Béééla, jó hogy az elején letisztáztad kinek szól! Jó, hogy nem a Bözsének van címezve, mer az csak a felmosóvödröt ösmeri, a bötűt má nem! Amúgy szép ez a vers kedves Csitesz.
AngyaliAndi: (12-13-2007 @ 07:59 pm)
:)))))))))) Puszi: Andi
Netelka: (12-13-2007 @ 09:51 am)
Ügyes akrosztikon :)
tavinarcisz: (12-13-2007 @ 11:14 am)
Tetszik a kép, amit a versed felvázol.
piroman: (12-13-2007 @ 11:35 am)
Jó a vége! Nem is szabad kihagyni... :)
prince60: (12-14-2007 @ 04:45 pm)
(((Fülledt erotika! Hova kerültem?))) Jó kis sorok ezek.
Anna1955: (12-14-2007 @ 08:44 pm)
Tetszett a versed Józsi...:))))
