:
sorakozunk mi most az akasztón.
sorsunk mi másra, akasztásra vár.
szétnézünk sötét csendben, aggasztón,
hol van már egy lógni vágyó nagykabát?
felszívom üres, meztelen testem;
reám kabátot kedvvel akasszatok!
felkészítem rá nagyszerű lelkem:
rajtam függeni egy bazi jó dolog.
a fogasok közt én vagyok az első.
a többi hosszú sorban mögöttem áll.
annyian vagyunk, mint égen a felhő,
de hol van már a rámszabott nagykabát?
nem függ rajtam mostan még senki sem.
így függetlenül zárom énekem.
(64 szó a szövegben) (672 olvasás)
kiralylany: (01-02-2008 @ 02:30 pm)
Nekem is hiányzott a tördelés. A többi meg: :-))))!
AngyaliAndi: (01-02-2008 @ 03:42 pm)
Azt hiszem, idén sem lesz unalmas az élet!:)))))))))) Puszi: Andi
stando: (01-02-2008 @ 07:33 am)
:)))))))
piroman: (01-02-2008 @ 08:09 am)
Nemrég olvastam a macskás versed alatt, hogy meg fogod tenni. Bár valami egészen szélesen értelmezett szonett-fogalomba fér bele, de megírtad, s ez csalhatatlan jele valaminek. :) Leginkább annak, hogy betartod irodalmi fenyegetéseidet. :) Ötös, Józsi! :)
Anna1955: (01-02-2008 @ 08:09 pm)
Érdekes, és tetszett...:)))
csitesz: (01-02-2008 @ 08:54 am)
Köszönöm Kedves a széles vigyort. puszi
csitesz: (01-02-2008 @ 09:02 am)
Jó piro! A forma tökéletesen megfelel a shakespear-i szonett formának. Te is tudod, hogy ez más, mint a klasszikus olasz forma. A tartalom, meg szokás szerint klasszikus-csiteszes. üdv. Józsi
blue: (01-02-2008 @ 09:19 am)
Józsi, hoztad a formád. pussz: kékség)))))