:
az Idő-művész komótosan
mossa le hajadról a ráfestett
barna festék szemeket.
az őszinte hajszálak
önként őszbe borulnak.
szemed kornyékén
apró szarkalábak.
a madarak csak néha reppennek,
és egyszer az időtlenség
kútjába hullnak.
nézd a régi képeket!
volt sok rossz,
de akadt néhány jó alkotás.
a múlt becsukta azt a korhadt kaput.
mosd le arcodról a rászáradt maszkot,
mosolyogj a néződre,
és hidd el,
hogy lesz még ráadás!
(51 szó a szövegben) (695 olvasás)
blue: (01-18-2008 @ 01:31 pm)
Józsi, nagyon jó verset írtál. pussz: kékség))))
erda: (01-18-2008 @ 04:45 pm)
A múlt elfogadása és a jövő reménye... Ezeket olvasom ki nagyon jól megírt versedből. Tetszik.:) Üdv: Éva
a_leb: (01-18-2008 @ 08:09 am)
Csitesz, megkapó kor-vers, nagyon teszik.
aLéb
lena1: (01-18-2008 @ 08:49 am)
Bízom én is benne, hogy így lesz. Szép a versed, Józsi. Puszi.Lena
AngyaliAndi: (01-18-2008 @ 10:44 am)
Jó lett!:))))) Puszi: Andi
benmar: (01-18-2008 @ 11:21 pm)
Szia! Én elhiszem....
naiva: (01-18-2008 @ 12:05 pm)
Hát igen... az idő nagy művész... festegeti hajunk, múltunk, csak a jövő a még tiszta lap...
Tetszik a versed...:)
