a szilánkokra tört tükörben
nem látom magamat, ezért
csúnyán megvágtam vérzékeny nyakamat.

a pára a falra szegezi tekintetem,
kezet rázok a csillogó fénnyel, és a
sarokban találkozok egy földöntúli lénnyel.

kitárja hosszú karjait,
Ő néz, én nézem; füleket hegyezünk,
ez ám a jó kép! egymással szemezünk.

csörömpölve segreesett az éjjel.
persze, mert Ő is szemezett velem,
és ezért nem nézett széjjel.

az imákat finom panírba burkolom,
közben a széllel halkan susogunk:
lesz majd egyszer egy közös, árnyékos
bukszusunk.