ki vagy te kicsi, megtört ember,
ki újra itt állsz fenséges színem előtt?
miért követeli hálátlan néped,
hogy feszíttesselek meg mindenek előtt?
mit tudsz Te, mit más próféta híveinek nem ád?
lesz-e egyáltalán a jövőben saját Bibliád?
miért akarják, hogy pusztulj a gyötrelmes kereszten?
s miért ne élhess egy igaz asszonytól szeretten?
itt örjöng néped, kívánja végső vesztedet,
s kérdésemre nem adsz megnyugtató feleletet.
tőlem nyugodtan nyomhatod a Megváltó rizsát,
de ez kérdésemre, hogy miért öljelek meg
pont én Téged, választ nem ád.
nem vétkeztél semmit a Birodalom ítélőszéke előtt.
gyere, kreáljunk egy vádat, mely megállja
a helyét a történelem bírái előtt.
hiszed az újat, hiszed a szépet, hiszed a jót,
de ez úgy tűnik, párttársaidnak nem belevaló.
féltik bebetonozott állásuk, úgy lehet,
ezért akarják elveszejteni isteni lelkedet.
kaptam harminc ezüst pénzt, a Tanácsod utalta ki.
jó lesz egy-két tivornyára, de lelkiismeretem nem mossa ki.
mit csináljak most veled, te alapból zendülő:
feszíttesselek keresztre, vagy várjam az újabb hippy követőt?
itt, a teremben már akkora a zsivaj,
hogy mosom kezeimet, vigyenek áhított keresztedre,
és tudom, Tiéd lesz majd a történelmi diadal.