nem is oly régen, az 1998-as évben,
a Halál eljött értem.
kezében a jól ismert éles, nagy kasza.
a szívem csak úgy szúrt,
bal kezem meg zsibbadt,
hogy lehetek ilyen hibbant,
hogy nem megyek orvoshoz?
mondta a "szép arcú" fazon,
hogy - jössz velem, de azon-
nyomban,
mert kezemben a kasza, és
innen egyedül nem megyek haza.
nem értettem, hogy Istennek mi a baja
velem,
nem szívom dohány-levelem,
kávét nem keverek drogokkal.
csak tisztelem a lányokat,
kínálom őket finom borokkal,
és ezért a Pokolba,
le velem?
a Halál áll kérhetetlen,
engem a konyhában vár.
tudom, hogy mennem kell,
de az asztalon egy üveg
felbontott bor, és két pohár.
mondom a Földmívesnek, hogyha
már úgyis meghalok,
ne maradjanak utánam az asztalon
felbontott, maradék borok.
a Halál logikus elme,
döntött is egyből Őkegyelme
azonnal, izibe,
- hol van az a bor? add elő gyorsan,
nehogy elvidd őket a Bizibe.
elfogyott a bor,
meg még másik tíz palack,
ölel át kezével a Végzet,
én meg rettegek,
látom, hogy vár reám a sorsom,
egy koporsó keret,
és mondja:
- döntöttem,
nem is olyan rossz hely ez,
te a Földön maradsz,
és én is veled itt maradok,
de csak akkor, ha holnap a bor mellett
várnak ránk majd
szépséges, buja Angyalok.