szép Istennőm!
eljött az alkony ideje,
szemünkre álom leple kerül.
a Nap, melyet áttáncoltunk,
a lenti öböl vízébe merül.
a Hegyek is fáradtak már,
nem hallják a csend szavát.
a fűszálak elszáradtak,
s a fák nem öltenek újabb lombkoronát.
a pisztrángok megbújnak
a patak kövei alatt.
a virágok kelyhei sem fogadnak
több éhes bogarat.
a füge kiszáradt, 
a narancsfa sem virágzik már.
a szőlő elfonnyadt,
a üresen szomjazik sok pohár.
hajtsd álomra fejed,
álmodj szépeket!
én vígasztalom a zokogó völgyet,
és a könnyező hegyeket.
holnapra új Napra vírradunk.
de az másképp süt majd le ránk,
és nem lesz a mi Napunk.