Árok partján fekve nézem az őszi fákat,
arcomra meggyötört hajnal hasad.
Már nem látom a sok kusza ágat,
a szüreti bort meghozta az alkonyat.

Beterít a lomb is, a szél sem fúj el.
Kezemben két félig telt flaska,
ha kiürülnek, messzelátónak jó lesz,
hogy menni merre kell.

Utolsó pacsit adok a nyárnak,
de éget a keze nyoma.
Jajongok, de ez nem baj,
jön majd az ősz, az nem ily mostoha.

megnyugodott lelkem, kezemre kötés került,
az őszi nap meg ölemben elszenderült.