Cím: válaszra várva Szerző: csitesz - Dávid József (11-21-2008 @ 06:01 am)
:
ülsz a konyhaasztalnál. előtted színes csodabogyók. altató, fájdalom és depi-csillapító, Te tudod, mi, mire jó. az asztalon a terítő foltos. rajta térkép; elmúlt életed. a pacától várod a választ: maradjál, vagy megteheted? a bogyók oly színesen hívnak. jöjj velünk, te picike lány! vár a szép álomvilágunk. lehetsz varázsló, vagy király talán. felejtheted összes gondod. hív egy új dimenzió! kívánhatsz tőlünk bármit, megkapod azt, ami Neked jó. ne habozz hát, úgy kérünk! kisérőnek itt egy üveg konyak. torkodon, mint egy síző lecsúszunk, s vár az öröklét-alkonyat.
utószó
nézd meg jól azt a foltot, Te halálba készülő nagyleány! és egyből rájössz, hogy mi a dolgod. foltos az abrosz, mosni kéne már.
(85 szó a szövegben) (702 olvasás)
kisssp: (11-21-2008 @ 01:37 pm) Gratulálok! Jó írás. A legegyszerűbb megoldások a célravezetők, a kézenfekvők...
Üdv.: Péter
piroman: (11-21-2008 @ 07:28 am) Jó ez Józsi, csak az "utólagos epilógus" szókapcsolat felejthető lenne. Maradjunk az "utószó" egyszerű és célszerű megoldásánál. A témád egyébként nagyon időszerű, állítólag félelmetesen sok ilyen "kvázi-drogos" van kishazánkban. Grat.: piro
Nefelejccss: (11-21-2008 @ 09:26 pm) Több irányból is értelemezve, valóban értékes, jó írás. Azt hiszem, míg morfondírozok rajta, közben kimosom a konyhai abroszt, bár most speciál (ritka:)), de nincs rajta folt:))
Puszik: Nefi
Samway: (11-21-2008 @ 09:50 pm) és gondolod a nagyleány megfogadta a tanácsod, mert tényleg időszerű a versed
tokio170: (11-22-2008 @ 08:04 am) Csitesz, a konyakot ne kínálgasd csak senkinek! Egyáltalán nem hallottam még olyat, hogy életet mentett volna a cefre. Az abroszmosás sem egy életcél, keress az alanynak valami komolyabbat. Kellett volna még valami fogódzó a versben, mert így az olvasónak gőze sincsen kivel polemizálsz gondolatban, és kinek osztod az hatalmas, súlyos észt. Ezután várhatóak lesznek sorozatban Csitesz-kun intelmei? Pacsi + hali! :)))
alamina: (11-23-2008 @ 07:52 am) Érdekes érzéseket váltott ki belőlem a versed. Egyszerre könny és mosolyfakasztó is. El tudom képzelni, hogy beszűkült tudatállapotban az embernek tényleg nem a világ nagy dolgai, hanem a mindennapi apróságok jutnak eszébe. Tetszett a versed. Ildikó
csitesz: (11-24-2008 @ 04:44 am) Kedves mindenki, aki olvasta a verset! Először is köszi az olvasást, a hsz-eket. Afolttal kapcsolatban úgy tűnik túlzottan "elvont" akartam lenni. Biztosan hallottátotk Ti is, hogy a pszichológiában van egy un: Rhorsact-teszt. ( lehet, hogy nem pontosan írom a nevet). A lényege, hogy egy foltot, egy pacát mutatnak papíron mutatnak, és meg kell mondani, hogy szerinted mit ábrázol. És utána jöhet a következtetés lelki állapootodra. Ennyi. Ja, és szerintem akkor a legjobb az eredmény, ha az illető kimossa, tisztára mossa gondolataid. puszi, és üdv. Józsi
|