:
ott várlak majd, hol
a düledező templomtorony
takarót terít a tétova estre.
ott várlak majd, hol
csintalan csillagok gyúlnak
féktelen táncos kedvre.
ott várlak majd, hol
megpihen a fáradt gond,
és leteszi könny-saruját.
megtörli múlt-írta homlokát,
majd felveszi holló-köpenyét,
és átlépi egy új templom kapuját.
(35 szó a szövegben) (744 olvasás)
Nefelejccss: (11-24-2008 @ 06:50 pm)
Csiteszem! "Holló" kérdésben (is) verhetetlen vagy! Kezdem értékelni ezt a madarat, amiről az hittem, nem lehetni szeretni " Soha már..", csak randa, és csak károgni tud...... Most kiderült, egy csodás múzsa:))
Puszi:::::::::::::::::Nefi
alamina: (11-24-2008 @ 09:00 am)
A hit és az élet. A templom és a tánc. mint szimbólum ismét. Te nagyon élni akarsz és nagyon szeretnél megtisztulni.))) Szép a versed. Ildi
piroman: (11-24-2008 @ 09:44 am)
Hajrá Józsi, csak megtörik a jég!
Emericus: (11-24-2008 @ 09:58 am)
Ha magyarázni kezdeném, hogy miért tetszik nagyon, félek, csak elrontanám a varázst. Szép és kész.
Eroica: (11-24-2008 @ 10:05 pm)
Gyönyörűűűű, nagyon tetszik!: ))
lenaneni: (11-24-2008 @ 10:47 am)
Csitesz, hozzászoktattál a poénos-bohókás versekhez, és ez a Hollóvár-hollóvárás most annyival ütősebb. Fantasztikusan jó vers a zeleje és a zutaja is. Gratulálok. Ölelés, Ilonka
wanderer75: (11-25-2008 @ 11:40 am)
Szép! Gratulálok!
janos51: (11-26-2008 @ 02:11 am)
Forma-tartalom/véletlen volna/ nem hiszem/
vagyis nem nagyon-Grat.János
a_leb: (11-26-2008 @ 06:41 pm)
Jó vers ez, Józsi!
aLéb
