Lehunyom a szemem

Lehunyom a szemem, a világ ködbevész,
most a szívem az úr, és eltompul az ész.
Felpezsdül a vérem, nyargal mint a tűz,
tomboló szerelmem a karjaidba űz.

Ne gondolj most másra, de ne is törődj,
felejts el mindent, csak élvezd a gyönyört.
Tombolj szerelem, mint szélvihar a gáton,
legyél kitörő vulkán, sisteregve lángolj!

Temesd magad alá, kéjtől izzadó testem,
legyél vihar, süvítő tornádó, tépd a lelkem.
Szememben ragyogó csillag fénye gyúl,
felhevült testemben vad, őrjítő szerelem dúl.

Elül a vihar, csitulnak a vágyak,
a kielégült testek nyugalomra várnak,
elernyedsz, fejed még pihen a vállamon,
kezed simítását érzem, nedves államon.

Gyengül érintésed, hallom pihegésed,
fekszünk egymás mellett, halkul lélegzésed,
most megérintelek, érzem tested megremeg,
a vulkán újra kitör, s a perc csak pereg, pereg.